Lány az alagútban 

Novemberi ködös éjszaka volt. Tom hazafelé tartott. Csukott szemmel is megtette volna az utat,  hiszen ezerszer is végigjárta már, de most, a  köd miatt óvatosabban  vezetett.  Tudta, hogy a kanyar után  az út egy alagútba vezet. Sokszor átkelt rajta, de akkor valami más volt. Alig hajtott be az alagútba, amikor  egy fehérbe öltözött lányt látott az út közepén.  Aznap este nem volt forgalom. Hirtelen fékezett és sikerült megállnia, mielőtt elütötte volna.  Tom kiszállt az autóból, odalépett a lányhoz, aki eléggé zavartnak tűnt, s arra gondolt, talán részeg, vagy bedrogozott, de mindezek ellenére is nagyon szépnek találta.  

      – Mit keresel itt? Segítségre van szükséged? – kérdezte tőle. 

      – Haza tudnál vinni? 

    – Igen, persze, de gyere el innen,  mert  itt nem biztonságos – azzal beültette az autóba. Megkérdezte tőle, hol lakik, s a hely nem volt messze az ő házától. 

Útközben próbált beszélgetni a lánnyal. 

     – Hogy lehettél ott az út közepén, egyedül? Éjszaka van, veszélyes lehet. 

   – A vőlegényemmel voltam egy buliban,  de a visszaúton összevesztünk, és mondtam neki, hogy álljon meg azonnal, ki akarok szállni.  

     –  De... de jól vagy? 

     – Igen,  rendben. 

Hamarosan megérkeztek ahhoz a házhoz, ahol a lány lakott. Tom megállt az út szélén, de a lány továbbra is az autóban maradt, és meredten nézett előre. 

     –  Ez az a ház? – kérdezte Tom. 

    – Igen – válaszolta a lány anélkül, hogy mozdult volna.  Tom megkerülte az autót, hogy segítsen neki kiszállni. Amikor azonban a túloldalra ért és szélesre tárta a kocsi ajtaját, az autó üres volt. Arra gondolt, mialatt ő átért, a lány kiszállt. Mivel nagy volt a köd, talán a lány már bement a házba, anélkül, hogy elköszönt volna, vagy hogy észrevette volna. 

Odalépett a bejárati ajtóhoz, és kopogtatni kezdett. Nem válaszolt senki. Megnyomta a csengőt annak ellenére, hogy már nagyon késő volt. Odabent felkapcsolták a villanyt, és pár perc múlva kinyílt az ajtó.  Egy fehér hajú, idősebb nő  állt Tom előtt. 

   – Elnézést, asszonyom.  Én... én...  Az alagút elején vettem fel az autómba egy lányt. Fehér ruha volt rajta.  Azt mondta, itt lakik  ebben a házban, idehoztam, aztán  szem elől tévesztettem.  Csak azt szerettem volna megtudni, hogy bejött-e ide? 

 A fehérhajú nő  nem tűnt meglepettnek.  

      – Tudja...   Az a lány az én lányom volt. Öt évvel ezelőtt meghalt egy balesetben, közvetlenül az alagút bejáratánál. Egy buliból jött haza a vőlegényével. Összevesztek, és kiszállt az autóból,  aztán egy másik autó elütötte. Ma pontosan öt éve. Minden évben ezen az estén megjelenik egy fiú előtt, és megpróbál hazajönni,  de nem sikerül neki.