Nincs térerő 

Első közös nyaralásukra indultak. Mivel kevés pénzük volt, ezért úgy döntöttek, hogy kempingeznek, de nem foglaltak helyet, s amikor odaértek az általuk kiválasztott helyre, kiderült, hogy a kemping tele van.   A lehetőség, hogy szállodába menjenek és többet költsenek, azt jelentette volna, hogy az eredetileg egy hétre tervezett vakáció már a negyedik napon véget ért volna. Mivel  fiatalok voltak, magabiztosak,  úgy döntöttek, hogy egy közeli erdőben táboroznak le, hiszen sátrat is hoztak magukkal. Túl izgatottak voltak ahhoz, hogy belegondoljanak ennek kockázatába. Elautóztak az erdőig, és egy kissé elhagyottnak látszó erdei úton hagyták az autót, majd bementek a fák közé egy megfelelő helyet keresni, és elkezdték felállítani a sátrat.  A lány készített pár fotót a telefonjával és megállapította, hogy nincs térerő a környéken.  Valóban elszigeteltek voltak. 

Nem sokkal ez után észrevett egy furcsa dolgot. Az okostelefon wifije jelet fogott. Elég messze voltak minden háztól, a várostól, de a kapcsolat ott volt és egyszerűen “szabad” volt a neve.  Mindketten gyorsan  rácsatlakoztak, és rájöttek, hogy az internet jól működik:  posztolhatnak egy szelfit az Instagramon, írhatnak bejegyzést a Facebookon. Miután már a sátorban voltak, a fiúban feltámadt a kíváncsiság. Ha volt wifi hálózat, az azt jelentette, hogy valahol az erdőben van néhány másik táborozó, esetleg egy kis hotspottal. Nem láttak 3G-4G hálózatot, de lehet, hogy ennek a másik “erdőbarátnak” egy jobb szolgáltatónál volt előfizetése. Jó lenne megtalálni, de hogyan? 

 

A fiúnak támadt egy ötlete. Elég volt egy irányba haladni és számolni a lépéseket, amíg elérhetetlenné válik a háló. Ezután a sátorba visszatérve ugyanezt megismételni másik két irányba, így  egy háromszögelést lehet  készíteni, és egy indikativ területet lehetett találni.  Fél órába telt, mire mindezt megcsinálták,  de mire elérték a számításaik által meghatározott helyet, nem találtak semmit.  A fiú a földet fürkészte, és arra gondolt, hogy tán egy korábbi lakóautó elvesztette a routerét. Semmi. 

Aztán hirtelen kialudt a wifi hálózat. A fiú és a lány csodálkozva néztek egymásra. Úgy döntöttek, hogy  visszamennek a sátorba, mert már besötétedett. Amikor azonban odaértek, valami váratlant találtak. A hátizsákjaikat kinyitották és kiürítették, a sátrat pedig megsemmisítették. 

Aggódva nézelődni kezdtek. Mi történt? Nem lehetett állat, mert a hátizsákokból kirakott holmi rendesen, egymásra volt rakva. Mindenesetre nagyon megijedtek, és az autóhoz rohantak, hogy mégis inkább szállodába mennek. Viszont amikor odaértek, ahol az autót hagyták, hűlt helyét találták. Valaki ellopta.  Tehát aki a hátizsákokból kipakolt, az a kocsikulcsot kereste.  Vagy csak egyszerűen elvesztek?

Próbáltak higgadtak maradni,  a lány bekapcsolta a mobilját, hátha visszajött a jel és sikerül egy facebook üzenetet elküldenie a barátaiknak, vagy legalább telefonálni, segítséget kérni.  Amint bekapcsolta,  rögtön látta, hogy van wifi hálózat. 

Viszont a neve   már nem „szabad” volt, hanem az, hogy „fussatok”. 

 

 

Lány az alagútban 

Novemberi ködös éjszaka volt. Tom hazafelé tartott. Csukott szemmel is megtette volna az utat,  hiszen ezerszer is végigjárta már, de most, a  köd miatt óvatosabban  vezetett.  Tudta, hogy a kanyar után  az út egy alagútba vezet. Sokszor átkelt rajta, de akkor valami más volt. Alig hajtott be az alagútba, amikor  egy fehérbe öltözött lányt látott az út közepén.  Aznap este nem volt forgalom. Hirtelen fékezett és sikerült megállnia, mielőtt elütötte volna.  Tom kiszállt az autóból, odalépett a lányhoz, aki eléggé zavartnak tűnt, s arra gondolt, talán részeg, vagy bedrogozott, de mindezek ellenére is nagyon szépnek találta.  

      – Mit keresel itt? Segítségre van szükséged? – kérdezte tőle. 

      – Haza tudnál vinni? 

    – Igen, persze, de gyere el innen,  mert  itt nem biztonságos – azzal beültette az autóba. Megkérdezte tőle, hol lakik, s a hely nem volt messze az ő házától. 

Útközben próbált beszélgetni a lánnyal. 

     – Hogy lehettél ott az út közepén, egyedül? Éjszaka van, veszélyes lehet. 

   – A vőlegényemmel voltam egy buliban,  de a visszaúton összevesztünk, és mondtam neki, hogy álljon meg azonnal, ki akarok szállni.  

     –  De... de jól vagy? 

     – Igen,  rendben. 

Hamarosan megérkeztek ahhoz a házhoz, ahol a lány lakott. Tom megállt az út szélén, de a lány továbbra is az autóban maradt, és meredten nézett előre. 

     –  Ez az a ház? – kérdezte Tom. 

    – Igen – válaszolta a lány anélkül, hogy mozdult volna.  Tom megkerülte az autót, hogy segítsen neki kiszállni. Amikor azonban a túloldalra ért és szélesre tárta a kocsi ajtaját, az autó üres volt. Arra gondolt, mialatt ő átért, a lány kiszállt. Mivel nagy volt a köd, talán a lány már bement a házba, anélkül, hogy elköszönt volna, vagy hogy észrevette volna. 

Odalépett a bejárati ajtóhoz, és kopogtatni kezdett. Nem válaszolt senki. Megnyomta a csengőt annak ellenére, hogy már nagyon késő volt. Odabent felkapcsolták a villanyt, és pár perc múlva kinyílt az ajtó.  Egy fehér hajú, idősebb nő  állt Tom előtt. 

   – Elnézést, asszonyom.  Én... én...  Az alagút elején vettem fel az autómba egy lányt. Fehér ruha volt rajta.  Azt mondta, itt lakik  ebben a házban, idehoztam, aztán  szem elől tévesztettem.  Csak azt szerettem volna megtudni, hogy bejött-e ide? 

 A fehérhajú nő  nem tűnt meglepettnek.  

      – Tudja...   Az a lány az én lányom volt. Öt évvel ezelőtt meghalt egy balesetben, közvetlenül az alagút bejáratánál. Egy buliból jött haza a vőlegényével. Összevesztek, és kiszállt az autóból,  aztán egy másik autó elütötte. Ma pontosan öt éve. Minden évben ezen az estén megjelenik egy fiú előtt, és megpróbál hazajönni,  de nem sikerül neki.