Mese a tyúkról, aki színésznő akart lenni

Volt egyszer egy baromfi udvar  a zöld dombon lévő ház mellett. Itt lakott Gilda is, aki ránézésre olyan volt, mint a többi tyúk, azonban míg azok gabonát csipkedtek, tojásokról és tollakról beszélgettek, Gilda órákat töltött a pocsolya előtt, tükörként használva azt. Pimaszul járkált, hajlongott, énekelt, és tiszta hangon kiabált:

– Hölgyeim és uraim, itt látható a világ legtehetségesebb tyúkja – majd meghajolt a képzeletbeli közönség előtt.

A többi tyúk ugratta:

– Hagyd abba, Gilda, soha sem leszel színésznő,csak egy közönséges udvari tyúk vagy.

– Mondjátok csak, nem érdekel, mert minden sztárnak vannak kritikusai. Én dicsőségre születtem – válaszolta nekik.

 

Egy nap a kerti sövény mögött rejtőzve egy róka kémlelte a tyúkudvart. Ravasz, sunyi állat révén minden gondolata egy kiadós ebéd vagy vacsora körül forgott. Meghallotta Gildát énekelni, és látta hajlongani, ekkor zseniális ötlete támadt, híres rendezőnek adja ki magát, és elcsalja őt a tyúkudvarból. Feltett egy kerek szemüveget, és egy kalapot, amelyeket egy gondatlan gazdától lopott el pár nappal azelőtt,  és elegáns léptekkel besétált a tyúkok közé.

– Jó reggel, kedves hölgyeim – köszöntötte őket. – Én Volpini vagyok, a neves olasz filmrendező, és főszereplőt keresek a következő filmemhez, amelynek A tyúkól sztárja lesz a címe.

A tyúkok hitetlenkedve néztek egymásra, nem értették, mit keres náluk egy rendező, Gilda azonban örömében felkiáltott:

– Ó, egy rendező! Végre fel leszek fedezve. Tudtam, hogy előbb-utóbb fény derül a rendkívüli tehetségemre.

A róka ravaszul elmosolyodott, és azt mondta:

– Szükségem van egy bátor, tehetséges és gyönyörű tyúkra, mint amilyen kegyed is. Hajlandó eljönni velem, hogy kipróbálhassuk a tehetségét a színpadon is?

A többi tyúk megpróbálta lebeszélni Gildát, hogy ne menjen el vele, mert akár rendező, akár nem, akkor is róka, és a rókákban nem lehet megbízni, de Gilda nem hallgatott rájuk.

– Semmit  se tudtok a show-bizniszről, ez az én esélyem – azzal gondolkodás nélkül követte a rókát, aki egy szép kerek erdei tisztáshoz vezette, mondva, hogy az igazi színpad is ilyen szép kerek, ezért lesz itt  a próba. – Készen áll, hölgyem?

– Igen, kezdhetjük.

– Akkor kiáltozzon teli torokból, hogy segítség, itt a farkas – adta az utasítást a róka.

Gilda párat krákogott, hangpróbát tartott, utána kiterjesztette szárnyait, majd kiabálni kezdett:

– Segítség, itt a farkas, valaki mentsen meg! – hangja tisztán visszhangzott az erdőben, nagyon valóságos volt, a róka felkacagott.

– Milyen szép, milyen élethű. E jelenet után jöhet a befejezés… a hasamban!

Ám ekkor egy farkas bukkant elő a sűrűből, mert meghallotta a kiabálást.

– Micsoda szerencse – morogta fogait vicsorgatva.  – Egy tyúk meg egy róka együtt, két legyet ütök egy csapásra.

A róka elsápadt.

– Állj, én nem vagyok ennivaló.  Én… én egy rendező vagyok!

– Rendező vagy nem rendező, ez engem nem érdekel, én éhes vagyok – azzal üldözőbe vette a rókát, aki őrülten cikázott a fák között.

Gilda először azt hitte, mindez a készülő film része, de látva a rendező halálsápadt arcát és kétségbeesett menekülését, rájött, ennek fele sem tréfa, és nagyon  megijedt. Össze-vissza csipkedett mindent maga körül, még a farkas lompos farkába is belecsípett, amikor ott szaladt el mellette üldözve a rókát. Nem csoda, hogy fel is szisszent, hogy “micsoda egy pimasz tyúk vagy, de amint elkaptam a rókát, te következel”.

Kihasználva a káoszt, Gildának sikerült felugrania egy alacsony faágra, és onnan kiabált.

– Ó, egek, ez aztán az igazi élet. Akár filmet is lehetne róla forgatni.

  

A farkasnak nem sikerült elkapnia a rókát, s a kiáltozó és csipkedő tyúkhoz még közel menni se volt bátorsága, ezért  meggondolta magát, és elsomfordált onnan. A róka nem hogy megköszönte volna, hogy az ordas inkább  más ebéd után nézett, azt ordibálta:

– Ostoba tyúk! Ez a te hibád! Ha  nem kiabáltál volna olyan hangosan, a farkas nem jött volna ide.

– Ellenkezőleg – vágott vissza Gilda. –  Az előadásom annyira élethű volt, hogy még a farkas is elhitte. Inkább elment, mert a tehetségemmel amúgy se tudott volna versenyezni.

A róka legyintett egyet, azt gondolva, micsoda egy beképzelt tyúk ez a tyúk, és eltűnt a bokrok között, Gilda pedig elindult hazafelé.

A tyúkudvarbaban kicsit hitetlenkedve hallgatták Gilda elbeszélését arról, miként mentette meg a rókát a farkastól, örültek neki, hogy épségben visszatért.

      – Bravo Gilda, ügyes voltál, igazi sztár – kiabálták a tyúkok, s attól kezdve Gilda még többet énekelt, verset szavalt, táncolt, készült élete nagy szerepére.

A róka pedig megtanulta a leckét, nem könnyű becsapni egy fantáziadús tyúkot, lehet, más foglalkozás után kellene néznie.  Tán igazából meg kellene próbálnia filmrendezővé válni.