A kincskereső kismalac (mese)

     Volt egyszer egy Pufi nevű kíváncsi kismalac, aki egy kis faluban élt a mező és a hegyvidék között. Mindig kóborolt, új kalandokat keresett. Egy nap, amint a vidék felfedezésével volt elfoglalva, találkozott egy öreg gazdával, aki azt mesélte, hogy a meredek hegy barlangjában kincs van elrejtve. Pufi nem akart hinni a fülének: igazi kincs? Úgy döntött,  hogy azonnal odamegy, és megkeresi azt.

     A meredek hegy barlangjához vezető út hosszú és nehéz volt, de Pufi eltökélt maradt. Útja során találkozott a nyúllal.

     – Messze van még a meredek hegy barlangja? – kérdezte Pufi.

     – Itt egy térkép, ezzel könnyen odatalálsz – válaszolta a nyúl, de bizony Pufi hiába nézte a térképet, nem tudott eligazodni rajta.

     Kicsivel később arra repült egy varjú, akivel szóba elegyedett, és miután elmesélte, hová tart, a madár megmutatta az útirányt Pufi megköszönte neki, és folytatta az utat. Egy hatalmas tölgyfához ért, ahol mókus szedegette a lehullott makkokat.

     – Gyere, egyél te is – hívta Pufit, aki boldogan elfogadta a meghívást, mert már kezdett megéhezni. 

     Végül megérkezett a barlanghoz, óvatosan bement, és meglepetésére semmi csillogó aranyat, gyémántot nem talált, hanem egy nagy halom sárgarépát.

     – Ez aztán a kincs – kiáltott fel csalódottan, de mivel szerette a sárgarépát, úgy döntött, hogy visz belőles  haza a mamájának.

     Hazafelé menet ismét találkozott a mókussal, a varjúval, a nyúllal, s úgy döntött, hogy a segítségükért cserébe megosztja velük a kincs egy részét. Ők is szerették a sárgarépát.

Ahogy tovább ballagott, meglátta az öreg gazdát, és elmesélte neki, hogy elment megkeresni a kincset a meredek hegy barlangjába.

     – Ez az a kincs, ami ott volt  – mutatta Pufi a sárgarépákat.

     A gazda annyira boldog volt, hogy úgy döntött ad Pufinak egy darabka földet, ahol elültetheti a répákat, és igazi farmer válhat belőle.

     Ettől a naptól kezdve Pufi az egész faluban minden idők legügyesebb és legbátrabb disznójaként vált híressé, és valahányszor látta, hogy a sárgarépa dúsan nő, büszként gondolt a kalandjára, hogy megtalálta a kincset.