Vili veréb rendőrnek áll (mese)

Orlando, a bölcs bagoly azt akarta, hogy a szamócás erdőben béke és nyugalom uralkodjon az állatok között. Szokása volt repkedni a fák között, beszélgetni a madarakkal, mókusokkal, vagy leszállni a földre, és az ott élőket is megkérdezni, hogy érzik magukat, van-e valami problémájuk. Egyik ilyen útja során meglátotta Vilit, a fiatal verebet  egy hatalmas gomba mögé elbújva, csőrét a szárnya alá rejtve fejòt, duzzogva és dühösen.

–Mi törént? Miért vagy ilyen mérges? – kérdezte tőle.

–Szomorú és mérges vagyok, igen, mert az erdő állatai, de még a testvéreim is folyamatosan kicsúfolnak, mert nem tudok rendesen csipogni, inkább füttyszónak hallatszik, ami kijön a csőreim között. Figyelj! – válaszolta a veréb, és bemutatta, miként szól az ő csipogása.

–Valóban, akár egy síp, de ne aggódj! Megígérem neked, hogy kitalálok valamit, ami hasznos lesz a számodra – mondta a bölcs bagoly, szárnyon veregette Vilit, majd elrepült.

Másnap a szamócás erdőben nagy volt a zűrzavar, közvetlenül a tó közelében baleset történt.  Szarvas Szofi nagyon megszomjazott a melegben, és magabiztosan szaladt inni, de összeütközött egy kacsacsapattal, akik szintén a vízhez igyekeztek, többen is megsebesültek közülük. Jajgatásuk hangjára odasereglettek a közelben lévő állatok.

–Hívjátok gyorsan Hód doktort!  Szaladjatok el Róka Izabelláért ! – kiáltotta valaki, s a szitakötők helikopterként felszálltak, s az égen forogva jelt adtak. Amint Róka Izabella, az erdő legjobb ápolónője ezt meglátta, felkapta az elsősegélydobozt, és rohanni kezdett  a szitakötők által jelzett irányba.

Szerencsére semmi komoly nem történt, s mire Hód doktor is befutott a helyszínre, Róka Izabella már bekötözte levelekkel és virágokkal a sérülteket.  Az erdőben az összes állat tapsolni kezdett, dícsérve az ellàtàs gyorsasàgàt. Orlando, a bölcs bagoly azt mondta:

–Valóban remek munka volt, de végződhetett volna  sokkal rosszabbul is. Meg kell találnunk a megoldást, hogy a jövőben elkerüljük az ilyen eseteket. Én már tudom is, hogy mit kell tennünk. Úgy fogunk tenni, mint az emberek. Szükségünk van egy rendőrre.

–Rendőrre? – kérdezték az állatok kórusban.

–Igen. Van is itt az erdőben valaki, aki tökéletesen megfelel erre a feladatra.

–Ki az? Ki az? – kiabáltak az erdőlakók.

–Vili az, a veréb, akinek a testvéreivel ellentétben nem csipogó hangja van, hanem olyan, mintha egy síp lenne. Ő fogja felügyelni az utakat, s amikor meghalljátok a sípszót, azonnal álljatok meg, nézzetek körül, hogy biztonságos-e az utatok folytatása – magyarázta a bagoly.

Vili büszkén elvállalta a közlekedési rendőrködést, és lelkes volt az új munkahelyén. Onnantól kezdve senki sem csúfolta a sipoló hangja miatt, sőt, tiszeteletben tartották, mert aki nem tartotta be a szabályokat, Vili keményen megbírságolta.

Orlandó, a bölcs bagoly szamócás erdeje pedig még békésebb és nyugodtabb lett, mint korábban volt.