A rózsák hercegnője (mese)

Sok sok  évvel ezelőtt volt egy kicsike királyság, ahol élt egy szép hercegkisasszony, Mirina. Mindenki csak úgy hívta, hogy a rózsák hercegnője, mert nagyon szerette a virágokat, különösen a rózsákat, egész rózsakertje volt a vár falan belül, ahol számtalan színű és csodás illatú rózsát gondozott. A virágjain kívül leginkább Janisz,  a halászfiú  érdekelte.  A két szerelmes csak távolról nézhettek egymásra, mert a király megtiltotta a lányának, hogy egy halászfiúval társalogjon, mert úgy gondolta, hogy a csodaszép lányához más férfi való, nem pedig egy halász.

 Mirina szépségének híre bejárta a környező királyságokat, és hamarosan egy követ érkezett a szomszédos országból, aki jelentette, hogy országa uralkodójának a fia, Goldoni herceg és néhány elöljáró látogatást tesznek.  Mivel Goldoni herceg apja már öreg volt, ezért tulajdonképpen az igazi király maga  Goldoni volt, de az a hír járta, hogy rettenetesen gonosz, erőszakos fráter, és varázslattal ragadta magához a hatalmat. Már a neve hallatán is félelem lett urrá Őfelségén, de úgy goldolta, hogy csupán bemutatkozó látogatásra érkezik, tehát illendő őt és kíséretét fogadnia. Rá sem mert volna gondolni, hogy  ez az agresszív trónbitorló herceg Mirináért jött, mert feleségül akarta venni. 

- Nem! – kiáltotta el magát a király. -  Nem adom a lányomat hozzád! 

- Vagy úgy? -  vicsorgott Goldoni, - akkor most azonnal kővé változol minden alattvalóddal együtt,  királyságodat pedig elnyeli a dudva és a moha.

Ekkor odaugrott a szépséges Mirina és kegyelemért könyörgött a királyság számára, és bele is egyezett volna még a házasságba is, hogy megmentse a szüleit,  de addigra már minden és mindenki kővé vált, kivéve a rózsák hercegnője, akiből egy csodálatos rózsa lett. Goldoni fogta a rózsát, bezárta egy kristály beljesébe, mialatt ezt mondta:  

-  Minden maradjon így egészen addig, amíg  ezt itt valaki meg nem csókolja -  azzal bedobta a kristályt a tengerbe,  majd kárörvendő nevetéssel visszalovagolt a saját országába. 

Teltek múltak az évek, a kis királyságot benőtte a gaz, azonban egy napon hatalmas földrengés rázta meg a vidéket. A földrengés ereje megmozgatta a tengert, hatalmas hullámzás jöttek létre, mely felkapta a tengerfenékről  a kristályt és magával vitte ide-oda dobálva, egészen a partig sodorta.  Amikor a víz visszahúzódott, a kristály a benne lévő rózsával ott maradt a homokban.

 A földrengés és a tenger lecsillapodása után  Janisz, a halász  ment le a tengerpartra, hátha a hullámok kisodortak a partra pár halat is. Észrevette, hogy valami csillog a homokban, megtalálta a csodálatos kristályt, benne a rózsával.

-  Milyen gyönyörű ez a rózsa, akár Mirina  -  azzal felemelte a kristályt és megcsókolta. Szemét becsukta és a szépséges hercegkisasszonyra gondolt.  

Amikor kinyitotta a szemét, Mirina ott ált vele szemben, mosolygott Janiszra, aki hirtelen azt sem tudta, hogy mit csináljon örömében.  A kövek is visszaváltoztak emberekké, a király, a királyné, az udvartartás, mindenki ott állt, és tapsoltak.

Janisz és Mirina megölelték, megcsókolták egymást, és kéz a kézben visszatértek a

királyi várba, ahol hétországra szóló nagy lakodalmat csaptak.   A gonosz Goldoni herceget pedig megütötte a guta, amikor mindezt megtudta.