A rózsák hercegnője (mese)

Sok sok  évvel ezelőtt volt egy kicsike királyság, ahol élt egy szép hercegkisasszony, Mirina. Mindenki csak úgy hívta, hogy a rózsák hercegnője, mert nagyon szerette a virágokat, különösen a rózsákat, egész rózsakertje volt a vár falan belül, ahol számtalan színű és csodás illatú rózsát gondozott. A virágjain kívül leginkább Janisz,  a halászfiú  érdekelte.  A két szerelmes csak távolról nézhettek egymásra, mert a király megtiltotta a lányának, hogy egy halászfiúval társalogjon. Úgy gondolta, hogy a csodaszép lányához gazdag és előkelő férfi való.

 Mirina szépségének híre bejárta a környező királyságokat, és hamarosan egy követ érkezett a szomszédos országból, aki jelentette, hogy országa uralkodójának a fia, Goldoni herceg és néhány elöljáró látogatást tesznek.  Mivel Goldoni herceg apja már öreg volt, ezért tulajdonképpen az igazi király maga  Goldoni volt, de az a hír járta, hogy rettenetesen gonosz, erőszakos fráter, és varázslattal ragadta magához a hatalmat. Már a neve hallatán is félelem lett urrá Őfelségén, de úgy goldolta, hogy csupán bemutatkozó látogatásra érkezik, tehát illendő őt és kíséretét fogadnia. Rá sem mert volna gondolni, hogy  ez az agresszív trónbitorló herceg Mirináért jött, mert feleségül akarta venni. 

- Nem! – kiáltotta el magát a király. -  Nem adom a lányomat hozzád! 

- Vagy úgy? -  vicsorgott Goldoni -, akkor most azonnal kővé változol minden alattvalóddal együtt,  királyságodat pedig elnyeli a dudva és a moha.

Ekkor odaugrott a szépséges Mirina, kegyelemért könyörgött a királyság számára, és beleegyezett volna a házasságba is, hogy megmentse a szüleit,  de addigra már minden és mindenki kővé vált, kivéve a hercegnőt, akiből egy csodálatos rózsa lett. Goldoni fogta a rózsát, bezárta egy üveg beljesébe, mialatt ezt mondta:  

-  Minden maradjon így egészen addig, amíg  ezt itt valaki meg nem csókolja -  azzal bedobta az üveget a tengerbe,  majd kárörvendő nevetéssel hazalovagolt.

Teltek múltak az évek, a kis királyságot benőtte a gaz, azonban egy napon hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, ereje megmozgatta a tengert, hatalmas hullámzás jött létre, mely felkapta a tengerfenékről  az üveget, és magával vitte ide-oda dobálva, egészen a partig sodorta, és ott maradt a  homokban. A földrengés és a tenger lecsillapodása után  Janisz, a halász  lement a tengerpartra, hátha a hullámok kisodortak a pár halat is a partra. Észrevette, hogy valami csillog a homokban, megtalálta az üveget benne a rózsával.

-  Milyen gyönyörű ez a rózsa, akár Mirina  -  azzal felemelte és megcsókolta. Szemét becsukta és a szépséges hercegkisasszonyra gondolt.  

Amikor kinyitotta a szemét, Mirina ott állt vele szemben, mosolygott Janiszra, aki hirtelen azt sem tudta, hogy mit csináljon örömében.  A kövek is visszaváltoztak emberekké, a király, a királyné, az udvartartás, mindenki ott állt, és tapsoltak.

Janisz és Mirina megölelték, megcsókolták egymást, és kéz a kézben visszatértek a királyi várba, ahol hétországra szóló nagy lakodalmat csaptak.   A gonosz Goldoni herceget pedig megütötte a guta, amikor mindezt megtudta.