Marco kutyus és a farkas

 

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Marco nevű barna tacskókutya, aki egy kicsi faluban élt közel az erdőhöz. Igazán különleges kutya révén beszélgetni tudott az erdei állatokkal.

Egy nap, miközben az erdőben sétált, találkozott egy nyuszival, aki kétségbeesetten sírt.

– Mi bajod?  – kérdezte Marco.

– A kisöcsémet elrabolta a gonosz farkas, aki a szürkehegy barlangjában lakik  – válaszolta a nyuszi zokogva.

Marco elhatározta, hogy segít neki, és elindult a farkas barlangja felé. Amikor megérkezett, a nyuszi kisöccsét egy ketrecben találta. Ki akarta szabadítani, de amint el akarta húzni a reteszt, megjelent a hatalmas farkas.

– Te mit keresel itt és mit akartál csinálni? – bömbölte.

Marco tudta, hogy nem tud szembeszállni a farkassal, mert a lompos sokkal nagyobb és erősebb mint ő, de bátran úgy döntött, hogy nem fut el. Úgy gondolta, hogy beveti a különleges fegyverét, a kedvességet. Habozás nélkül a farkas elé állt, és mélyen a szemébe nézett. Mivel jól tudott társalogni az állatokkal, sikerült meggyőznie,  hogy ne ilyen kicsi nyulaknak fitogtassa az erejét, hanem hozzá hasonló állatoknak, például egy rókának, egy nagytermetű kutyának, vagy egy medvének, hiszen a kisméretű állatok nem tudnak vele versenyre kelni. Addig addig mondogatta, amig a farkas el nem gondolkodott ezen,  és kis idő múlva rájött, hogy Marcónak igaza van. Ezért saját maga nyitotta ki a ketrecet, és engedte szabadon a fogoly nyuszit.

– JÓ utat hazafelé – köszönt el tőlük, és hosszan nézett utánuk, amig el nem tűntek az erdő fái között.

Marco visszatért a faluba a nyuszival, és a két nyuszitestvér végre újra együtt volt. Az erdő összes állata hősként ünnepelte a kutyát. Attól a naptól kezdve Marco az erdő védelmezője, és az ott élő összes állat legjobb barátja lett.

A történet tanulsága az, hogy az erő és a kedvesség bármilyen problémát 

megoldhat, és egy kis bátorsággal még a legkisebbek is hőssé válhatnak.