KI LOPTA EL A LEVELEKET  (mese)

Egy terebélyes diófa szomszédságában, egy hatalmas tölgyfa odujában élt egy mókus, aki csodálatal nézegette a ház előtti ágakon  a  színes őszi leveleket.

- Veréb, veréb, nézd! Piros, sárga, arany, barna – kiáltotta egyik reggel. – Milyen szépek! – a madár odarepült a  mókus mellé, aki ide-oda forgolódott, kis híján lelökte a verebet a nagy szőrös farkával. Miután ő is megállapította, hogy valóban gyönyörű színűek a tölgyfa levelei, tovarepült.

Másnap reggel a mókus ismét kiült a faágra, és gyönyörködött a környező levelekben.

- Piros, sárga,  arany és …  és  hol van a barna színű levél?  Veréb, veréb, gyere ide! Nézd, hiányzik a barna levél. Te vitted el?

-  Én?  Ugyan mit csináljak én egy falevéllel?  -  morgott a madár mérgesen, mégis mit gondol ez a mókus róla?

- Ha nem te voltál, talán az az egér volt, amelyik pár napa is itt somfordált a diófa alatt. Lepotyogott diót keresett. Még jót is nevettem magamban,  hogy szerencsétlen flótás, a diót ilyenkor már rég összeszedték a mókusok, meg a fürgébb egerek. Én is teleraktam már a kamrámat dióval, makkokkal, hogy legyen mit enni a télen.

Ahogy éppen lenézett, a diófa alatt meglátta, hogy mozog az avar, és két kis egérfül kandikált kifelé. Kiabálni kezdett.

- Egér, egér, te loptad el a barna színű levelet a házam elől?

- Kell is nekem a te leveled…  ha dió  lett volna, biztosan ellopom, na de egy barna levelet? Minek? Legfeljebb betakarózhatnék vele, de ahhoz meg egy levél nem elég.  Egyébként meg, a barna levél nem is tetszik. Vannak sokkal szebb, sokkal színesebb levelek is  -  azzal  elfutott a mező irányába.

Másnap reggel a mókus csalódottan állapította meg, hogy ismét tüntek el levelek. Rémülten kiabálni kezdett a verébnek.

-  Maradj csöndben, és figyelj! -  mondta a veréb felemelve a magasba egyik szárnyát. A fák között fújt a szél és susogtak a levelek, némelyik pedig lehullott, vagy tovasodorta  a szél.  -  Látod?  Ő a tettes, a szél!

- Igen, valóban -  ismerte be a mókus.  -  Itt az ősz, és egyre több levél hullik le, vagy elviszi a szél máshová.  Szégyellem magamat, hogy megvádoltalak téged is, és az egeret is. Ne haragudj rám! Most pedig meg kell keresnem az egeret, hogy tőle is elnézést kérjek!