AZ ÉBREDŐ HOTEL

Munkára volt szüksége, és megtalálta: éjszakai gondnok egy hotelban. Nem is találhatott volna ennél jobbat, főleg miután már három hónapja nem dolgozott, és nem bírta kifizetni a számlákat. Most itt ez a hotel, senki sem cseszegeti többet, hogy miért nem keres valamit, sem az anyja, sem a nője, sem a hitelezők. Megszüntek az éjszakai tivornyák a drogos és részeges haverokkal, akik úgy tapadtak rá, mint a piócák. Jövő hónapban már kap fizetést. Most nincs senki más, csak ő és a hotel, öt remek hónapig. Jackson igazgató egyértelművé tette mi a dolga: ellenőrizni, hogy minden rendben van-e, s ha nincs, kit kell felhívnia. A hotelnak ebben a szárnyában nincsenek vendégek, csak az emeleten az irodák, a földszinten a konyha, a mosoda, az ő szobája, és a raktárhelyiségek.

Lucas az esti körútját végezte, rövidnadrágban volt, és papucsban tipegett a folyosón át a régi étkezdébe, ami már használaton kívül volt. Egy nagyobbacska terem, ami az oxfordi egyetem menzájára emlékeztette azokkal a hosszú asztalokkal egysorban, és a fából készült székekkel. Ő soha sem volt oxfordi hallgató, csupán egy lány miatt járt oda. Úgy tűnt, egy örökkévalóság telt el azóta, pedig csak öt éve. Lucas azóta hosszú utat tett meg: kocsmai verekedés, autófeltörés, a béke megzavarása, betörések sorozata, ismert személyek zaklatása, és még lehetne sorolni a bűneit.

A tőle jobbra lévő széles lépcsőre nézett, ami az első emeletre vezetett, ahol Jackson igazgató irodája is volt. Járt már ott kétszer is. Első alkalommal, amikor a munka miatt jött, másodszor pár napja, amikor részegen beült az igazgatói székba, lábait felrakta az íróasztalra, cigarettára gyújtott és úgy fújta a füstöt ahogy a főnökétől látta. Mennyit röhögött! Akkor meg volt róla győződve, hogy nincs egyedül, de az alkohol hatásának tudta be. Részeg füle hallott valamit. Lépéseket? Maga sem tudta, hogy mit. Kinézett a folyosóra, de senkit nem látott. Csak ő volt ott, és a rövidre fürészelt duplacsövű puska, amelyet az elődje hagyott ott a gondnoki szoba szekrényében. Nem értette, miért hagy ott valaki egy fegyvert lőszerekkel úgy, hogy bárki hozzáférhet, hiszen a szekrény be sem volt zárva.

Most, hogy ott lépegetett, ismét hallotta az a hangot. Mi lehet az? Lucas lába megállt a levegőben. Fülelt. Ezek nem csupán lépések voltak, úgy tűnt, mintha valaki vonszolná magát a földön, halk léptekkel kombinálva. Ránézett a kezére. Nem remegtek, ami azt jelentette, hogy nem részeg. Józanabb már nem is lehetne, két napja nem nyúlt alkoholhoz.

– Jó estét, uram! Valami azt súgja nekem, hogy fél – szólt valaki Lucas háta mögött.

Hirtelen megfordult, egy nő állt ott. Fekete öltönyt viselt, rövid vörös haja, hosszú fekete körmei voltak, szivarozott, és ő volt a kedvelt csapos a hotel bárjában, mert remek koktélokat tudott keverni. Mindenki Lady-nek szólította a kifinomult modora miatt. A férfi meglepődött, hogy ott látja, hiszen a bár már bezárt. Vajon mit csinál itt ezen a részen, ebben az éjszakai órában?

– Félelem? Ugyan dehogy! Lady, már ismerned kellene! Nincs itt más csak te meg én – mondta, miközben Lady a szájához emelte a kubai szivart.

– Remélem, hogy igaza van, uram!

– Figyelj, Lady, te már régóta itt dolgozol, mit gondolsz, mi ez a zaj?

– Azt hittem, tudja, uram. Ez a hotel.

– A hotel? – nézett Lucas felvont szemekkel a nőre, aki nem látszott sem részegnek, sem drogosnak, de hát soha se mondd, hogy soha.

– Pontosan. A hotel kezd felébredni, uram. Ez már a második alkalom, hogy érzem a jelenlétét, amióta Ön itt dolgozik. Eddig próbáltam kordában tartani, de azt hiszem, kezdek gyengülni. Kíváncsi vagyok, mit akar magától a hotel, uram.

– A szállodák nem kelnek életre, Lady. Jól vagy?

– Jól vagyok, uram. Csakhogy ez a hotel igen. Tudja, sok embert fogadott, és sok minden történt a szobákban. Nem mindenki viselkedett úgy, ahogy kellett volna – felelte a nő kimérten, hangszín nélkül.

Lucas épp megpróbálta értelmezni a csapos szavait, amikor egy emberhez hasonló valami jelent meg a lépcső tetején. Testének egyes részei hiányoztak, és két darabban volt, a lábai egy lépcsőfokkal lejjebb, mint a felső teste, már ami abból megmaradt, és csigalassú tempóban elkezdett leereszkedni a lépcsőn, de inkább lecsusszanni a lépcsőn. Lucas szemei elkerekedtek az iszonyattól. Valaha szép nő lehetett, de most a férgek lakmároztak belőle. Fonnyadt, félig lerágott kezeit kinyújtotta a remegő férfi irányába, aki rémülten hátrálni kezdett, amíg meg nem botlott.

– Segítség! – kiáltotta kétségbeesetten, amikor azok a rémisztő, bűzös kezek megfogták, de a csapos Lady-n kívül senki sem hallotta, és a nő továbbra is higgadtan szivarozott.