Orsolya és Boni, a két elefánt

– Anya, elbújok megint – kiáltotta vidáman Boni, a kiselefánt, és futásnak eredt.

– Várj, te kis gazfickó, nem kergethetlek mindig, tudod, hogy már nem vagyok fiatal – korholta az anyja, Orsolya.

– De én imádok bújócskázni. Találj meg, ha tudsz! – zárta le a témát Boni, és keresett egy megfelelő fát vagy egy nagy bokrot, hogy elrejtőzzön.

Az anyaelefánt örült neki, hogy a gyermeke mindig ilyen vidám és gondtalan, de ő már nem bírt egész nap játszadozni vele, gyakran fáradtnak érezte magát, és szívesen pihent egy nagy fa árnyékában.  Ennek ellenére mindig szemmel tartotta, mert tudta, hogy sok veszély leselkedhet rá az erdőben. Különösen félt azoktól, akik az elefántagyar miatt vadásztak rájuk.  Azt nem is sejtette, hogy két férfi egészen más okból figyelte őket.

Körülbelül két órával korábban egy utazó cirkusz érkezett a közeli városkába, és egy nagy cirkuszi sátrat állítottak fel, ahol majd az előadásaikat tartani fogják. A cirkuszigazgató, a szigorú Mister Ponti volt.  Ősz haja a vállát verdeste, hosszú bajszát mindig felfelé pödörte, és vastag szivar lógott a szájában mindig. Soha sem volt egy kedves szava senkihez sem, folyton kiabált és  parancsolgatott.  Egyre azon járt az esze,  hogy minél több pénzt keressen, és kitalálta, hogy  egy elefántos műsorszámmal megújíthatná és kibővíthetné az előadást, ami biztosan több  nézőt becsalogatna a cirkuszi sátorba.

– Hozzatok nekem egy nagy, egészséges elefántot – utasította a cirkusz két mindenesét, Robit és Tobit.– Van rá egy hetetek, hogy megszerezzétek, különben mehettek új mukát és szállást keresni magatoknak.

Igen ám, de pénzt nem adott rá, hogy vegyenek elefántot, mert úgy tudta, hogy a közeli erdőben mezőkön elfántok is élnek, s ha Robi és Tobi elég ügyesek, tudnak belőlük fogni egyet. Így a két férfi elment az erdőbe, és meglátták a kis Bonit egy nagy bokor aljában megbújni. Gyorsan elkapták, rádobták a ngy hálót, amiből nem tudott kimenekülni, és felrakták egy teherautóra. Boni kétségbeesetten hívta az anyját, aki a hang irányába futott.  Amikor meglátta őt a teherautó platóján, ő is felmászott, és csatlakozott hozzá, nem is sejtve, hogy a teherautó elindul és hová viszik őket.

Amikor megérkeztek  a cirkuszba, MisterPonti nagyon elégedett volt, azonnal parancsba adta, tanítsák meg Orsolyát lufikkal és labdákkal zsonglőrködni.

– Én nem vagyok zsonglőr, én elefánt vagyok – tiltkozott Orsolya, de Mister Ponti megfenyegette, ha nem engedelmeskedik, elválasztják a kicsinyétől.

Mit volt mit tenni, Boni kedvéért  teljes erejéből elkezdett edzeni. Azonban nem tudta megtanulni a gyakorlatokat, ezért minden nap újabb és újabb fenyegetéseket, és ostorveréseket kapott. A cirkuszi gyerekek próbálták elérni, hogy Boni ne érezze magát egyedül az anyja  edzései alatt, és sokat játszottak vele. Különösen Iván kedvelte meg a kis elefántot,  és minden nap alig várta, hogy hazaérjen az iskolából és játszhasson vele, mert neki nem voltak igazi barátai, hiszen mindig ott járt iskolába, ahol éppen a cirkuszi előadásokat tartották, más-más városban. Lili és Dani azonban délelőttönként is vele lehetett, ők még nem jártak iskolába.

Egyik éjjel válatlan dolog történt. Füst kezdett szállni Mister Ponti lakókocsikjából, és hamarosan tűz ütött ki. Orsolya gondolkodás nélkül odaszaladt a nagy vizeshordókhoz, megtöltötte ormányát vízzel, és rohant vissza tüzet oltani. Ide-oda szaladgált, nagy segitség volt, mert ha ő nemkezdi el az oltást, mire a többiek is megérkeztek, már nem csak a cirkuszigazgató lakókocsija égett volna le, hanem még a nagy sátor is. Annak ellenére is hősiesen viselkedett, hogy megégett az ormánya.

Mister Ponti megértette, hogy Orsolya bátorsága mentette meg. Látva, mit tett érte és a cirkuszért, mélységesen elszégyellte magát, hiszen ő nagyon csúnyán bánt az elefánttal az előző napokban. Szerencsére Orsolya ormánya gyorsan rendbejött, mindenki hálás volt, és szívből gratuláltak neki. Mister Ponti úgy döntött, hogy elengedi a két elefántot, térjenek vissza az erdőbe. Attól a naptól kezdve ő is megváltozott. Türelmesebb lett a munkatársaival, és kedvesen bánt az állatokkal, sőt, még a szivarozást is kezdte abbahagyni.