Pierino, a kiselefánt (mese)

Hol volt, hol nem volt, volt egy nagy dzsungel, melyben élt egy Pierino nevű kiváncsi kiselefánt, aki mindig új dolgokat akart felfedezni. Minden nap bemerészkedett az erdőbe, és gondosan megfigyelt mindent maga körül.

Egy nap, miközben a folyó közelében sétált, furcsa kis lényt vett észre, amely gyorsan mozgott a bokrok között.

– Ki vagy te? –  kérdezte Pierino érdeklődve.

– Egér Miki vagyok – felelte a kis állat vidám mosollyal az arcán. – Én vagyok az erdő őre, és mindent tudok az itt élő növényekről és állatokról.

Pierinót lenyűgözték az egér szavai, és úgy döntött, mindent meg akar tanulni a dzsungelről, ezért barátok lettek, és együtt fedezték fel az erdő minden szegletét. Egyik délután egy nagyon magasra nőtt fa alatt üldögéltek.

– Hogyan nőnek a fák ilyen nagyra és ilyen erősre? – kérdezte az egértől.

–  A fák olyanok, mint mi. Vízre, naprényre és táplálékra van szükségük ahhoz, hogy növekedhessenek. De nagyon fontos a körülöttük lévő természet szeretete.

Pierinót lenyügözték ezek a szavak, és szeretettel megérintette a fát, megígérve neki, hogy mindig tisztelni fogja, és gondoskodik róla. Attól a naptól kezdve Pierino megtanulta, hogy a természet egy értékes kincs, amit meg kell védeni.

Ahogy folytatták a dzsungel felfedezését, találkoztak egy fenséges tigrissel, Linával. Kedves és bölcs állat volt, de gyakran magányosnak érezte magát, mert a többi állat félt tőle. Pierino odalépett Linához, és azt mondta neki:

– Nem kell egyedül érezned magadat, Lina. Csodálatos teremtmény vagy, és annyi mindent kínálhatsz a világnak, csak jobban meg kell ismernünk téged.

Linát lenyűgözték ezek a szavak, és úgy döntött, ad neki egy esélyt. Csatlakozott Pieróhoz és Mikihez, együtt járták a dzsungelt, miközben sok történetet mesélt nekik. Pierino pedig igyekezett, hogy Lina megértse, a kedvesség és a szeretet megváltoztatja a többi állat hozzáállását és nézőpontját róla.

Egy másik napon Pierino egyedül indult el a dzsungelbe, és összetalálkozott egy krokodillal, aki meg akarta őt támadni. Pierino azonban nem ijedt meg tőle, hanem határozottan odalépett eléje, és azt mondta:

–  Nem akarok senkit bántani, csak egy kíváncsi kis elefánt vagyok, aki szereti felfedezni a világot. Ha bántasz, elveszíted a lehetőséget, hogy megismerj.

A krokodilt nagyon meglepte a kis elefánt bátor kiállása és annak szavai. Úgy döntött, hogy ad neki egy esélyt, és nem bántja. Ahogy egymás mellett ballagtak, Pierino mesélt neki, miként kötött barátságot Mikivel, Linával, és miként tanulta meg, hogy a természetet szeretni és tisztelni kell. 

– Szeretnék találkozni Mikivel és Lindával, hogy aztán együtt, mi négyen egy igazi kis csapatot alkossunk – mondta a krokodil Pierinónak.

Így történt, hogy ők  négyen elválaszthatatlan barátokká váltak, s együtt fedezték fel a dzsungel kincseit, miközben megtanulták a kedvesség és a kölcsönös szeretet fontosságát. Egy nap egy nagy fa alatt pihentek, amikor Pierino azt mondta:

-– Észrevettétek, hogy mennyire különbözőek vagyunk? Pontosan ez a sokszínűség tesz bennünket különlegessé és egyedive. Minden állatban ott rejlik egy kincs, és meg kell tanulnunk felfedezni és megosztani másokkal.

A többiek bólintottak, rájöttek, hogy a legnagyobb kincs a barátság, ami különbözőségük ellenére is összeköti őket.