Júlia, az állatorvos (mese)

Júlia a nevem, és most kezdem az állatorvosi tevékenységemet egy faluban. Reggel korán kelek, megyek az én rendelőmbe, várom a betegeimet, akiknek szükségük van rám.

Egy hűvös reggelen, miközben készítettem elő a szükséges dolgokat: gyógyszerek, tűk, fertőtlenítő, kötszerek és egyebek, megszólalt a telefon. A közelben lakó Róza asszony volt az, aki elmondta, valaki bedobott a kertjébe egy kismacskát, nagyon sír szegényke, és nem tudja mitévő legyen, tán beteg. Mivel ott lakott pár háznyira, fogtam az orvosi táskámat és elmentem hozzá. Szegény kiscica talán ha lehetett pár hetes. Megvizsgáltam és megállapítottam, hogy nincs semmi baja, csupán éhes, és bizonyára fázik is, hiányzik neki a mamája és a mamája melege. Örültem, mert Róza asszony azt mondta, megtartja. El is nevezte Nyávoginak. Cumisüvegből megetette és készített neki egy puha meleg fekhelyet, és a cica boldogan, teli hassal békésen elaludt.

Következő betegem Boby volt, egy ír szetter fajtájú kutya, akit azért hoztak el a rendelőmbe, mert pár napja sántikál. Alapos vizsgálat után találtam egy szép tüskét a talppárnái között. Elég mélyen befúródott, de Boby hősiesen viselkedett, s amint eltávolítottam, azonnal vidám ugrálásba kezdett.

Hamarosan érkezett egy kismadár, aki véletlenül kiesett a fészekből, és megsérült a szárnya, emiatt nem tudott visszarepülni. Gondosan leápoltam, bekötöztem, és a rendelőben tartottam egy dobozban néhány napig, mialatt újra megerősödött és repülni tudott.

Egyik délután miközben hazafelé tartottam a rendelőmből, egy parkon keresztül vezetett az utam, ahol több gyerek játszott. Megálltam, és beszélgetni kezdtem velük, van-e otthon háziállatuk, cica, kutya, papagáj vagy valami más. Örömmel hallgattam a történeteiket. Azt mondták, milyen jó lenne, ha az alapvető gondozásukkal tisztában lennének, ezért támadt egy ötletem. Megbeszéltem az iskolában, hogy tartanék egy rövid állatgondozási délutánt: mire kell figyelni, mik a veszélyek, mikor kell állatorvoshoz vinni a kis kedvencünket. Nem csak gyerekek voltak ott, hanem több felnőtt is eljött, megtelt a tornaterem az érdeklődőkkel. Az előadásomnak nagy sikere lett, több kérdést is meg kellett válaszolnom, és sok névjegykártyát is kiosztottam.

Hamarosan a környező falvakban is ismertté váltam, és bizalommal keresnek fel az emberek a kis betegeikkel, s én minden alkalommal nagy szeretettel gyógyítom azokat.