Húsvét-sziget (mese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy messzi-messzi kis sziget, amelyet hatalmas tenger vett körül. Ezt a szigetet Húsvét-szigetnek hívták. Senki sem tudta, miért kapta ezt a nevet egészen addig, amig a szürke szőrű nyuszika, Murci  el  nem határozta, hogy vitorlát bont, és elhajózik a szigetre,  megnézni, mit csinálnak ott.

– Biztosan van valami oka, hogy így hívják azt a szigetet, és én ki fogom deríteni – mondta a barátainak, az erdei állatoknak.

Hamarosan útnak indult. Beszállt a csónakjába, a folyón lehajózott a tengerig, majd  napokon át evezett. Szerencsére nem volt vihar, nem volt szél, nem voltak nagy hullámok, így vidáman élvezte a koratavaszi napsütést és a friss levegőt. Az ötödik napon  feltűnt  a egy sziget a láthatáron

– Ez lesz az – örvendezett. – Mindjárt ott leszek.

 Elővette a távcsövet, és megállapította, hogy a sziget kör alakú, és puha fehér homokkal borított, közepén hatalmas pálmafák magasodnak, amelyeken kókuszdiók lógnak.

–  Hajrá, Murci! Előre! – kiáltotta, és újult erővel evezett tovább.

Bumm.  A csónak egy kis sziklának futott a parton, és szegény Murci kiesett a csónakból, egyenesen egy nagy kőnek. Furcsa módon nem sérült meg, még csak egy karcolás sem esett rajta, mert a kő hihetetlenül puha volt és finom illatot árasztott.  Murci szóhoz sem jutott, amikor felfedezte, hogy nem kő  az, hanem egy óriási csokitojás. Körülötte három imádnivaló, puha sárga kiscsibe csipogott, és szorgalmasan tördelték le a csokidarabokat, majd színes papírba csomagolták azokat. Kicsivel arrébb másik három kiscsibe apró drágaköveket szedegett ki a homokból, és a becsomagolt tojásokra rakták őket, majd pálmalevélből font kis kosárkákba rakták azokat.  Miután befejezték a munkájukat, fehér galambok szálltak le a homokra, csőrükbe vették a kis kosárkákat, hogy elvigyék a gyerekeknek Húsvétra.

Murci, miután mindent megnézett a szigeten, visszaült a csónakjába.  Alig várta, hogy újra otthon lehessen, és elmesélhesse a barátainak a Húsvét-sziget titkát.  Mivel ő volt az első bátor nyuszi, aki ilyen hosszú útra merészkedett a tengeren át, ezért az erdő kapitánya mellére tűzte a Bátorság Érdemérem legmagasabb fokozatát.