2025. április 19., szombat

 


                                            Mese a pingvinről, aki folyton enni akart (mese)


Élt egy kis pingvin, aki mindig az evésre gondolt. Nem csinált mást, mint halakat fogott, hogy csillapítsa a szenvedélyét. Nem gondolt más pingvinekre, hogy velük töltse a  napot a különféle játékokkal, vagy körbejárják a szigetet, ahol laktak, ő csak ment a tengerpartra, belevetette magát a vízbe, és halászott.

A szülei is gyakran mondogatták neki:

      –Kisfiam, miért nem mész játszani a többi pingvingyerekkel? – mondta a mamája, de ő csak a vállát vonogatta, s valami olyat mormogott az orra alatt, hogy neki arra nincs ideje.

      –Drága gyermekem – mondta a papája -, az életben van idő mindenre.

    –Ne aggódj, papa, tudom, mit csinálok – válaszolta, s bármit is mondtak neki, nem tudták jobb belátásra bírni.

Egy szép napon amikor éppen a tengerpart felé indult,  meglátott egy csapat vidám fiatal pingvint a parton. Éppen sántikáltak. Érdeklődve figyelte őket, ahogy ugráltak egyik kockából a másikra féllábon. Milyen ügyesek, ámuldozott a mi kis pingvinünk, és addig-addig csodálta őket, amíg meg nem kérdezte tőlük, hogy kipróbálhatná-e a játékot, elfelejtve, hogy ő  kissé el van hízva, és bizony a féllábon való ugrálás  egyáltalán nem ment neki.  Az első osztályt valami nehezen megcsinálta, de már a másodiknál is letette a lábát, a harmadiknál pedig felborult.  A többiek hangosan hahotáztak,  kinevették, és emiatt rettenetesen elszégyellte magát. Olyannyira, hogy arról is elfedkezett, hogy halászni indult, és még a gyomra korgása sem juttatta eszébe eredeti tervét. Elballagott a nagy sziklákig, és ott megbújt közöttük,hogy senki se lássa. Három napig  elő se jött.

Amikor hazament, nagy örömmel fogadták a szülei.

      –Papa, Mama, nézzétek, milyen lapos lett a hasam – mutatta nagy büszkén .

Elhatározta,  nem fog minden öt percben enni, mint korábban, és ugyanolyan vidám, játékos pingvin akar lenni, mint a többiek.  Minden reggel  hatalmas gyalogtúrára indult,  és rajzolt egy sántikát az udvarukba, gyakorolni az ugrálást, hogy amikor majd legközelebb ő is benevez a versenybe, ne nevessék ki a többiek. A kitartása és a szorgalma hamarosan meghozta az eredményt.

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése