3. Az Évszakok Földje

Amikor reggel megérkezem a Gyárba, Lili nincs ott. Nagyon fáradt vagyok, éjjel egy szemhúnyást sem aludtam, mert folyton arra gondoltam, mennyit szenvedhet most miattam. Valószínűleg már soha többé nem fogom látni őt, mert egy új munkásnő van a helyén, aki beszúrja a sárga szálat a szilikon kézbe. Ugyanúgy a 0220-as szám van a csuklója felett.

Egyikünknek sincs igazi neve, az enyém sem Nathalie. Többször is azt álmodtam, hogy egy nő a karjában tart, álomba ringat, és Nathalie-nek hívott. Még Lilit sem hívják így. Azért adtam neki ezt a nevet, mert egyszer, amikor levette az egyenruháját, észrevettem, hogy egy kis liliom alakú folt van az oldalán. Ezért is neveztem el Lilinek. Amikor megkérdeztem tőle, mi célból van az ott, nem tudott válaszolni. Ő nem sokban különbözik a többi munkásnőtől. Időben felkel, soha sem késik el, megvan a képessége, hogy mindig mindent jól csináljon. Soha sem álmodik, olyan, mint a többiek, de nekem mégis más.

De ma reggel Lili nincs itt, és ideges vagyok, mert jól tudom, az én hibám. Ennek ellenére a munkahelyi teljesítményem változatlan. Negyvenöt másodpercenként érkezik egy új kéz, elvágom a kék szálakat, meghagyom a sárgát. Hogy mire valók azok a kezek, mi célt szolgálnak, nem érdekel.

Nincs esélyem megszökni innen. A Nyár Földje az egyetlen hely, ahol garantáltan túlélhetem. Igen a túlélés. Jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy életben hagynak-e, azok után, ami tegnap este történt. Ma a Negyedik Nap van. Meddig engednek még keringeni azok után, amit tettem? Tudják, hogy én voltam. A Tábornok egyenesen a szemembe nézett. Miért nem tesz azonnali lépéseket, ahogy Lilivel, vagy a Közösség későn ébredőivel?

Láthatom majd az Ötödik Nap hajnalát? És a Hatodikat? Elmehetek a Tizedik Napi Vásárba? És amikor majd minden újra kezdődik az Első Nappal, még mindig a Közösségben leszek? Nem találok válaszokat. Ha ki akartak volna iktatni, már megtették volna. Mi a céljuk velem?

Minden, amit a Nyár Földjén fogyasztunk, az Őszi Szekcióból származik, amit az ottani Munkások állítanak elő. Egyforma magasak, barna szakálluk és barna hajuk van, piros dzsekit viselnek, ami megvédi őket a széltől. Minden Ötödik Nap pár percre kinyílik a magas fémkapu, amely elválasztja a Nyári és az Őszi Szekciót, és olyankor hozzák be a mi földünkre a szükséges dolgokat.

Úgy gondolom, hogy az életük nem ugyanaz, mint a Nyári Szekcióban lévő Munkásnőké, hiszen minden nap ezer más-más feladatot kell ellátniuk.

Az Ősz Földje határos a miénkkel, és a Tél Földjével, ahol az Anyák élnek. Minden szekciót az ott lakók igényeinek megfelelő termékekkel látnak el. A Tavasziak ellenőrzésük alatt tartanak mindent. Amit azonban a Kupola alatti Földekről tudok, azok általános és intuitiv elképzelések.

Tizenöt évesen érkeztem a Közösségbe. Nem tudom, honnan szereztem ezt az információt, de tudom, hogy tizenöt éves voltam, amikor először láttam a Nyári Szekciót. Furcsa annak ismeretében, hogy itt nem években számolják az időt. Ideérkezésem olyan, mint egy rosszul felépített emlék a fejemben, amit még magamnak is nehéz elmagyarázni. Néha hirtelen eszembe jutnak olyan részletek a korábbi életemből, amelyekről mindig azt gondolom, hogy valótlanok. Az évek fogalma is ilyen. Itt nincs személyes óra, csak a digitális kijelző, ami a Közösség bejárati ajtajánál van elhelyezve. Egy nap huszonnégy óra, és minden tizedik nap után a ciklus újraindul.

Nem könnyű megérteni, mennyi idő telik el két esemény között. Az évek fogalmát a napok számlálására alkalmaztam, és az első évtől kezdve kezdtem el számozni őket, abban az évben, amikor megérkeztem. Ma van a Negyedik Nap. Ha jól számolom, ma vagyok húsz éves. Öt éve itt ragadtam ezen a földön, anélkül, hogy bármi sajátom lenne.

Még a nevem sem, csak a fantáziám.

Néha azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki a menekülésre gondol. A fejemben készítettem egy gondolattérképet, amelynek segítségével majd elszökhetek innen, de egyelőre nem találom a biztos menekülési útvonalat. Megpróbáltam ásni, de a föld száraz az állandó napfénytől. Gondoltam, átmászok a falakon, de a fémből lévő, hihetetlenül magas falak simák és csúszósak, a forróságukról nem is beszélve.

A korábbi életemből gyakran bekúszik egy fogalom a fejembe, valaki mesélt a mennyországról, de elképzelni sem tudom, hiszen itt a Nyár Földjén nincsen ég, csak mennyezet. A Kupola beborít mindent.

Amikor munka után felvesz minket a busz, még jobban hiányzik a barátom. Eltűnése elszomorít, mintha még inkább egyedül lennék. Hogy eltereljem a gondolataimat Liliről, kinézek az ablakon át a tájra, ami minden alkalommal elvarázsol.

Vajon lesz-e még alkalmam rá, hogy felfedezzek mindent?

Amikor elkezdtem kigondolni a térképet, a Nyolcadik Nap szabad óráját használtam fel a Szekció bejárására. Nem vittem magammal füzetet, nehogy felhívjam magamra a figyelmet, ha esetleg egy Tábornok elhaladna mellettem, de gondolatban megjelöltem, és kipipáltam azokat a helyeket, ahol már jártam. Megtaláltam a kaput is, ahol a Munkások jönnek be, amikor hozzák az árut. Felfedeztem, hogy a Kupola alatti terület közepén van egy torony, amely eléri a boltozatot, és onnan felügyelnek mindent. A torony magas fémfalakkal van elválasztva a négy szekciótól, sima és fényes, mint a Kupola, és csak külön engedéllyel lehet megközelíteni. A fények mind mesterségesek, még a Nap fénye is. Az ajtók előtt nincsenek őrök, csak kamerák, emelyeket nyilvánvalósan a torony felügyel.

Az egyetlen módja annak, hogy elhagyjam a Közösséget, az valamelyik kapu. Vagy a Tavasz Földje felé, bár a sok Tábornok miatt ez eléggé veszélyes, vagy az Ősz Földje kapuin keresztül, amikor behozzák az árut. De még ha sikerül is kikerülnöm a megfigyelést, mit csinálok, ha egyszer átjutok a másik Szekcióba? Onnan hová megyek? Egy újabba? Esetleg valahol van egy kijárat a Kupolán túlra? Még mindig nem tudom, ezért egyelőre nem is próbálkozom vele.

A többi munkásnővel együtt visszatérve a Gyárból, sehogy sem tudok lazítani. A lány, aki Lilit váltotta a futószalag mellet, egyenesen az ő ágyához megy pihenni. Neki is ugyanolyan virágalakú foltja van, és 0220-as számmal van ellátva. Megyek leöblíteni az arcomat, s amikor visszatérek, befekszem az ágyamba, előveszem a tükröt, és megnézem magamat.

Még mindig én vagyok! Nem változtam át, nem cseréltek le, én vagyok, Nathalie vagyok, 0550-es, jelenleg az egyetlen 0550-es.

Idegesen várom, hogy kialudjanak a lámpák, aztán elaludjak, és ne gondoljak Lilire, meg a Tábornok jeges tekintetére. Hanyatt fekszem, és lehunyom a szemem. Hirtelen kigyulladnak a képernyők a szoba falán. Látom a fényt a csukott szemhéjon át. Mi történt? Általában csak a Második Napon kapcsolják be őket, amikor bejelentik, hogy másnap este kiknek kell menniük a Harmadik Napi Szobákba. Egy monoton gépies hang a következőt sorolja:

– Figyelem! A 0550-es számú munkásnő haladéktalanul induljon a Harmadik Napi Szobába. Figyelem! A 0550-es munkásnő haladéktalanul induljon a Harmadik Napi Szobába!

Lever a víz, amikor meghallom. Kigyullad néhány lámpa. Felkelek, és gépiesen elindulok a lépcső felé, hogy elérjem a fürdőszoba előtti gardróbot, ahol megtalálom a ruhákat. A többi Munkásnő le nem veszi rólam a tekintetét, amíg átmegyek a nagyszobán. Amint kilépek az ajtón, a benti lámpák kialusznak, csak a lefelé vezető lépcső mellett és a gardrobszobában marad égve. Magamra veszem a fekete testhezálló overált, a kis fekete kabátot és a tűsarkú cipőt. A kijárati ajtó egy kattanással automatikusan kinyílik, én pedig gyorsan kilépek, elkerülve a bezáródás veszélyét.

Kint vagyok a Közösség előtti járdán, itt-ott gyéren világítanak a lámpák, de nem igazán tudom, mit tegyek.

Hűvös van. Körülnézek, és próbálok emlékezni arra az útra, amelyet Liliék az előző este megtettek. Elindulok.

Hirtelen robusztus karok ragadnak meg, és elhúznak valahová, miközben hallom a jegestekintetű Tábornok hangját.

– Mondtam már, hogy ő volt az.

Ekkor valaki nagy erővel tarkón csap, és a földre zuhanok.