Fabio és a kiskutya

Fabio örömmel olvasta az állatkereskedés kirakatába kitett új táblát, nyolc hetes beagle kölykök eladók. Azonnal bement, hogy megkérdezze, mennyibe kerül egy kiskutya.
– Ezek most csak 250 euróba kerülnek, mert nincs törzskönyvük – válaszolta az eladó.
– De nekem csak száz euróm van, sajnos – szomorkodott Fabio. – Legalább láthatnám őket?
A boltos füttyentett egyet, ezzel hívta Lady-t, a kutyamamát, aki jött is futva boldogan. Öt kölyke vígan követte, azonban a hatodik jóval lemaradva, sántikálva érkezett.
– Mi baja van? – kérdezte a fiú, szemeivel követve a kis négylábút.
– Volt egy kis gond a csípőjével, amikor született. Ő sajnos ilyen marad örökre.
A fiúnak felcsillantak a szemei, és nagy örömmel azt mondta:
– Ez az a kiskutya, akit keresek, és akit meg akarok venni.
– De ezt nem veheted meg, nem ér semmit a betegsége miatt. De ha annyira akarod, neked adom ajándékba – mondta a boltos.
– Nem, nem. Nem akarom, hogy ajándékba add, mert ez a kiskutya éppen annyit ér, mint a többi. Most adok száz eurót, és minden hónapban hozok tizet addig, amig ki nem fizettem az árát.
A boltos nagyon meglepődött a hallottakon, próbálta lebeszélni a fiút, mert bolond ötletnek tartotta.
–Nézd fiam, ez a kutya soha sem lesz olyan, mint a többi. Nem tud futni, nem tud ugrálni és játszani veled, mindig is lesznek nehézségei ezen a téren.
Ekkor a fiú lassan felhúzta a nadrágja szárát, felfedve a bal lábát. Térdtől lefelé műlába volt.
A boltos ámulva nézte.
– Látja, én sem tudok futni jól, és az ugrálás is nehezemre esik, de ennek a kiskutyának szüksége van valakire, aki megérti őt – azzal letette a pénzt a pultra, ölbevette a kiskutyát,és elindult a kijárat felé.