A kacsa és az eltűnt zokni (mese)

 

A hegyoldali nagyerdőben élt egy kiskacsa, akit Bolyhosnak hívtak. Bolyhos az egész erdőben ismert volt csínytevéseiről és vicces kalandjairól. Egy nap, miközben a barlangját rendezgette, észrevette, hogy valami nagyon fontos hiányzik: a kedvenc zoknija!

– De hová tűnt a pöttyös zoknim? – kiáltott fel, mert az egy különleges zokni volt, tele a szivárvány minden színében pompázó pöttyökkel, és Bolyhos meg volt róla győződve, hogy mágikus tulajdonsággal bírnak azok a pöttyök, elűzik a balszerencsét a kalandos kirándulásai során. – Meg kell keresnem. Holnapután az elhagyott Banyatanyára megyek, szükségem lesz rá.

Elindult a fák között, s hamarosan találkozott Adával, a csodálatos dalairól ismert

 libával.

– Szia, Ada! – üdvözölte Bolyhos. – Nem láttál egy pöttyös zoknit errefelé? – 

kérdezte, mire Ada felnevetett.

– Pöttyös zoknit? Nem, nem, nem láttam, de énekelhetek neked egy dalt, ami 

talán segíthet a keresésben – válaszolta a liba, s máris énekelni kezdett egy 

elveszett zokniról és a gondatlan rókalányról. 

A libahangok megnevettették Bolyhost, s utána még elszántabbnak érezte magát a 

keresésben. Megköszönte Adának a dalt, majd tovább indult. Nemsokára 

találkozott Titoval, a feledékeny mókussal, aki éppen gödröt ásott, és teljesen a 

feladatra koncentrált.

– Szia, Tito! – kiáltotta Bolyhos. – Mondd, véletlenül nem láttad a pöttyös 

zoknimat?

Tito abbahagyta az ásást, és elgondolkodva megvakarta a fejét. 

– Egy pöttyös zoknit? Nem hiszem... De most, hogy belegondolok, pár napja 

betettem valamit egy titkos dobozba, de hogy mi volt az, arra nem emlékszem, de

 arra sem, hogy most hol van az a titkos doboz!

Bolyhos hangosan felnevetett miközben arra gondolt,tán az ő zoknija volt az a 

valami.

 Éppen akkor egy kismadár szállt arrafelé, és megkérték, hogy keresse meg a 

dobozt. 

Pár perc múlva a madár vissztért a jó hírrel, hogy egy szederbokor alatt 

megtalálják azt. Tito és Bolyhos odarohantak, de nem volt benne más, mint néhány dió

 és pár szem mogyoró. 

Bolyhos csalódottan és csüggedten folytatta a keresést. Kiért egy kis erdei

 tisztásra, ahol egy csapat egeret látott, akik valami színessel játszottak.

– Nézd, Bolyhos, mit találtunk! Valami furcsa anyaga van, tele pöttyökkel, olyan

 szép és színes – hívták az egerek maguk közé.

– De ez az én zoknim, végre meglett! Ezt keresem reggel óta – mondta örömmel. 

Örömében ugrándozott, szíve megtelt boldogsággal. 

– Ha a tiéd, neked adjuk!

– Köszönöm, kedves barátaim. Ha akartok, és van kedvetek velem jönni, 

holnapután az elhagyott Banyatanyára megyek felfedezőútra, gyertek velem!

Az egerek megköszönték a meghívást, két ifjú egér ajánlkozott is kísérőnek.

Bolyhos betette a zokniját a zsebébe, és elindult hazafelé. Boldogan és

 nyugodtan aludt el, jövőbeli kalandokról álmodott.