A KAPZSI KIRÁLY ÉS A HÚSVÉTI NYÚL (mese)

Egyszer régen, jóval azelőtt, hogy a húsvéti nyuszi tojást hozott a gyerekeknek, élt egy király. Közeledett a király születésnapja, és a húsvét is, ezért arra számított, hogy alattvalói drága ajándékokkal fogják felköszönteni. Jöttek is a köszöntők, egyik nagyobb dobozt hozott, mint a másik, melyek különleges és értékes ajándékokat rejtettek.

A királyságban élt egy nagyon szegény asszony, akinek nem volt pénze még olcsó ajándékra sem, ezért a királynak ajándékozta a tyúkját, ami minden reggel tojt egy tojást. A kapzsi királyt nem hatotta meg az ajándék, sőt, alig tudta leplezni csalódottságát, de nem akarta megbántani az asszonyt, ezért elfogadta az ajándékát. Egy napon támadt egy ötlete, és magához hivatta az udvari varázslót.

– Szeretném, ha ez a tyúk aranytojást tojna – mondta neki.

A varázsló heteken át keményen dolgozott, kereste a megoldást, végül sikerült neki, azonban egy kicsike kis hiba csúszott a varázslatba, mert a tyúk minden reggel szép színes tojásokat tojt, pirosat, kéket, sárgát, lilát, rózsaszínt, és csak elvétve egy-egy pompás aranytojást.

A király így is elégedett volt, mert gazdagabbá vált az aranytojások által, és mindenkinek eldicsekedte, hogy neki milyen különleges tyúkja van. Azonban ez a különleges jószág felkeltette a királyság összes nemesének az irigységét, ezért a király szilárd ketrecet építtetett a tyúk védelmére, mert attól félt, hogy ellopják. Amikor bejelentkezett valaki meglátogatni Őfelségét, és persze a különleges tyúkot, megbízta a bűvészt, hogy cserélje ki az aranytojást tojó tyúkot egy közönséges kotkodácsra, s miután a látogató elment, cserélje vissza.

Így történt ez húsvét első napján is, amikor egy nemesi küldöttség érkezett a palotába, és ahogy a király előre látta, valaki aznap este ellopta a kicserélt tyúkot a ketrecből. Másnap reggel, amikor a király meglátta az üres ketrecet, nagyot nevetett, mert úgy tudta, hogy az ő különleges tyúkja biztonságban van, s hogy fog majd mérgelődni a tolvak, aki idővel rá fog jönni, hogy rossz tyúkot lopott el. Mivel a következő napokban nem várt látogatókat, elrendelte, hogy tegyék vissza az eredeti tyúkot a ketrecbe, aztán elment sétálni. Kicsivel később, amikor visszatért, egyenesen a ketrechez ment, hogy ellenőrizze azt, azonban egy fehér nyulat látott benne.

– Te hogy kerültél ide? – kiáltott fel, de a szegény állat nem tudott neki válaszolni. A király kinyitotta a ketrec ajtaját, és elengedte. A nyúl vidáman elugrált a mező irányába.

Őfelsége azt gondolta, hogy a bűvész megtréfálta. Magához hivatta, mert szerette volna tudni, mi történt.

– Felség, én visszatettem a tyúkodat a helyére – válaszolta, de ekkor hirtelen eszébe jutott, hogy  húsvét reggelén elfelejtette a cserét, s hogy mentse magát, azt mondta: – Uram, királyom, valahányszor látogató jött, a nagyobb biztonság érdekében  a tyúkot fehér nyúllá változtattam,  csak ezúttal elfelejtettem visszaváltoztani.

A király ekkor rájött, hogy a nyúl, amelyik a mező felé ugrált, valójában az ő aranytojást tojó tyúkja volt.

Azonnal kivezényelte az összes katonáját a mezőre, hogy keressék az értékes tapsifülest. A katonák bejárták a mezőt, az erdőt, de nem találták meg. A király napokig szomorú volt, gyászolta a tyúkot, de végül beletörődött a helyzetbe.

Teltek az évek, és a nyuszit soha többé nem látták, de a királyság gyermekei a húsvéti időszakban gyönyörű színes tojásokat találtak a kertben és a város körüli erdőkben. Időnként egy-egy szerencsés gyerek még aranytojást is talált.