Az elhagyatott ház titka (mese)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi falu az erdő szélén. Ebben a faluban volt egy elhagyatott ház szederbokrokkal és magasra nőtt fűvel körülvéve. Az ablaki betörtek, teteje olyan volt, mint amelyik éppen le akar omolni.  Olyan régóta állt már elhagyatottan, hogy a faluban senki sem tudta, kinek a háza volt, ki lakott ott, de azt beszélték, hogy sötét szellemek tanyája, és a közelébe se merészkedtek.

Egy nap, amikor  Emilia bement a könyvtárba, hogy kikölcsönözze  az iskolai kötelező olvasmányok egyikét,  meghallotta, hogy két idős néni erről a házról beszélgettek. Mivel kedvenc hobbija a nyomozósdi volt, elhatározta, hogy a következő hétvégén kideríti a nagy titkot.. Amikor eljött a szombat, bepakolt a hátizsákjába pár dolgot, amiről úgy gondolta, hogy szükség lehet rá, zseblámpa, iránytű,  nagyító, pár szendvics, alma és víz, kutyakeksz, majd  Sherlockkal, a kutyájával elindultak a faluba.  Elhatározta, hogy bármilyen ijesztő dolgokkal is kell majd szembesülnie, felfedi az igazságot.

Amikor beléptek a házba, a szél süvítését hallották, ahogy a falak repedésein átfújt. Fény szűrődött be a betört abalakokon, ijesztő árnyékokat vetve a poros padlóra. A székek felborítva, a szekrény fiókjai kihuzogatva,  és még egy régi kanapé is fel volt hasítva, melyből kikandikáltak a rugók. Emilia megborzongott, de összeszedte a bátorságát, és azt mondta a kutyájának:

– Nyomokat kell keresnünk, hogy megértsük, mi történhetett itt – azzal szobáról szobára járt, zseblámpával megvilágított minden sarkot. Benézett az üres szekrényekbe, fiókokba, de nem talált semmit.

Ahogy felfele indult, hogy az emeletet is átnézze, a régi, korhadt falépcső fura nyikorgása óvatosságra intette, ám így is az egyik fok eltört alatta, és alig tudott megkapaszkodni, hogy le ne essen. Ám az eltört lépcsőfok belsejében volt valami. Egy régi, megsárgult térkép, mely a közeli erdőben elásott kincs helyét ábrázolta.

– Biztosan ezt a térképet keresték a rablók, amikor ennyire felforgatták a házat, vagy magát a kincset szerették volna megkaparintani – állapította meg Emilia, és Sherlock helyeslően kettőt vakkantott.  – Tehát itt nincs semmi, irány az erdő!

Követték a térképet. Egy tóhoz értek, ahol észak-kelet irányba kellett fordulniuk, 100 lépés megtétele után déli irányra váltani, és ötven lépés után elérték az öreg tölgyfát, ahol a térkép jelezte az elásott kincs helyét.  Mivel nem hoztak kicsi ásót, ezért Sherlock ásni kezdett a mancsaival, s egykettőre előkerült egy fából készült ládika, melyben sok-sok aranypénzt és ékszereket  találtak egy megsárgult levél társaságában, mely felfedte az elhagyatott ház titkát. A levél olvasása során Emilia rájött, hogy a ház sok évvel ezelőtt egy gazdag családé volt, s amikor ki akarták őket rabolni, félelmükben elmenekültek, és a pénzük egy részét és ékszereket elástak a fa alá, hogy megvédjék a tolvajoktól.

– Ki tudja miért nem tértek vissza? Ezt meg kell tudnia a falu lakóinak is, hiszen a házban nem tanyáznak szellemek, nem kell félniük többet .

Visszatértek a faluba, és elvittéka ládikát, meg a levelet a falu előljáróihoz, akik összehívták a lakókat, ahol beszámoltak az elhagyatott ház rejtélyéről. Attól a naptól kezdve a ház legendás hellyé vált, többé már nem félelemmel  közelítettek feléje. Emilia és Sherlock pedig mindig szívesen látott vendég volt a faluban.