A torkos róka (mese)

Marina az erdő közepén lakott egy kis házban, melyet magas fák, és vadvirágok vettek körül. Kedvenc időtöltése a tortasütés volt, különösen olyankor, amikor gyümölcsöket is tudott szedni hozzá az erdőben. Egyik nap éppen kisült a szamócás torta, amikor egy róka járt arra, aki megérezte a finom illatot, és összefutott a nyál a szájában. Bekopogtatott a házba.

- Jó napot, jó napot. Nem szeretnélek zavarni, de van itt az erdőben egy gonosz farkas, aki meg akar engem fogni. Bejöhetnék hozzád egy kis időre, hogy biztonságban legyek? – kérdezte nyájasan.

Persze, gyere, legalább nem leszek egyedül – válaszolta Marina, s a róka bekuporodott az egyik sarokba, de egyik szemével folyton a tortát leste.

- Azt hallottam, hogy ez a farkas válogatás nélkül megeszik minden, legyen az ember, vagy állat, vagy bármi, ami ehető. De most már ketten vagyunk idebenn, én megvédelek téged, te pedig megvédesz engem – hízelgett a róka.

-Én nem félek. Itt nőttem fel ebben a házban, és ha valaki ártó szándékkal lépné át a küszöpöt, meg van a módja, hogyan ijesszem el – mutatott a fara felakasztott vadászpuskára. – Holnap finomat fogunk reggelizni, aludj nyugodtan.

Marina elköszönt a rókától, és elment a szobába lefeküdni. Alig csukta be az ajtót, a róka egy nagy harapással megette az egész tortát. Amikor reggel a házigazda felkelt, kétségbeesetten vette észre, hogy csak néhány morzsa van a helyén.

- Mi történt, hová lett a reggelink? – kérdezte.

- Te nem hallottál semmi zajt? Nézd, még most is remegek – rázta a kezét a ravaszdi koma. – Éjjel itt járt a farkas, és felfalta. De amint meglátott engem vicsorogni, tán azt gondolta, hogy kutya vagyok, gyorsan elfutott.

Marina elhitte a történetet.

- De most mit tegyek? Holnapra kell sütnöm még egy tortát – mondta, s egész délutánt azzal töltötte. Ezúttal azonban nem szamócásat készített, hanem almás-fahéjasat, aminek az illata sokkal jobb volt, mint az előző napinak. 

A róka ott téblábolt körülötte, még a segítségét is felajánlotta, mert már szájában érezte a finomságot. Este elköszöntek egymástól, Marina lefeküdt, a róka pedig felfalta a tortát. Reggel ugyanas a jelent ismétlődött meg, mint előző nap.

- Az a gonosz megint itt járt. De ezúttal biztosan nem fog visszajönni, mert a seprűvel nagyot csaptam a hátára – magyarázta a róka.

-Köszönöm, hogy megvéded a házamat. Ezek szerint ma megint tortasütés lesz délután.

- Máskülönben mi értelme lenne a barátságnak – mondta a róka ravasz mosollyal a szája sarkában.

Marinának azonban kezdett gyanús lenni a történet a torkos farkasról, és szánt szándékkal odaégette a tortát, szénfekete volt már, amikor kivette.

- jaj, jaj, mi lesz most velem? Holnapra vendégeket hivtam, néhány állatot az erdőből,akiknek megígértem, hogy finom tortával fogom őket várni – tettette a sírást Marina.

- Gyorsan süss egy másikat – ajánlotta a róka.

- Nem tudok, elfogyott a liszt is, a vaj is, és ilyenkor már a bolt sincs nyitva. Hiába is indulok el kora reggel a faluba, mire begyalogolok, meg hazaérek, már délután lesz, és nem marad időm a tortasütésre. Jaj, jaj, mit fognak rólam gondolni az állatok?

- Majd én elmegyek a faluba reggel. Én gyorsan tudok futni – ajánlotta a ravaszdi, akinek aznap este korgó gyomorral kellett aludni térnie.

Marina reggel elkészítette a kosarat a bevásárlólistával, a pénzzel, és a rókakoma azonnal útnak indult. Másfél óra múlva lihegve tért vissza.

- Ügyes vagy – dícsérte meg Marina, - Igazi barát. És tudod, mit mondanak? Aki talál egy barátot, talál egy kincset – simogatta meg a róka vörös fejét, aki nagyon elszégyellte magát, tudva, hogy valójában mit tett, amiért igazán nem járt dícséret.

- Te süsd meg a tortát, én addig elmegyek szamócát szedni – ajánlotta Marinának, majd elrohant. Amikor visszatért, mindenben segített, csak hogy minél előbb készen legyen a torta.

Végül a torta megsült, kitették a teraszon lévő asztalra, és leültek várni a vendégeket, akik persze nem jöttek, hiszen ezt a történetet Marina találta ki. A róka egyre türelmetlenebb lett, egyre inkább szeretett volna enni a tortából, de kénytelen volt várni. Végül a nagy várakozásban és melegben elaludt, s ez idő alatt Marina bevitte a tortát a házba, csak néhány morzsát szórt szét a teraszon.

- Jaj, jaj, ébredj róka koma. Itt járt a farkas, és megette a tortát. Nézd, csupán pár morzsát hagyott nekünk.

- A farkas? Milyen farkas? – ugrott fel a róka rémülten, majd mint aki egy álomból ébredt, megrázta magát. – De hiszen ebben az erdőben nincs is farkas. Kérlek, ne haragudj rám. Az igazság az, hogy én ettem meg a tortáidat.

- Igen, rájöttem – felelte mosolyogva Marina. – De mivel elmentél a faluba bevásárolni, szedtél nekem szamócát is, jóvá tetted a vétkedett, és én megbocsátok neked.

- Köszönöm De hová lett a torta? Olyan sokat aludtam, hogy közben megjöttek a vendégek és megették?

Marina bement a házba, és kihozta a tortát. Vágott két szeletet, egyiket a róka elé tette, a másikat maga elé, és boldogan falatoztak. Éppen akkor futott arra a vaddisznómama a kicsinyeivel, akiket megkínáltak belőle. Jött az őz, a nyúl,de még a szarka is ott csipegette a morzsákat.Estig beszélgettek, jó hangulatban ünnepeltek.