Megmondták az orgonák (regény)

Egy május végi napon Betta rájön, hogy nem csak egy igazság létezhet.

Tizennégy éves, amikor egy autóbalesetben meghal az anyja és a nevelőapja, emiatt az édesapjához kerül, akit tizenegy éve nem látott. Betta úgy tudta, hogy a férfi hagyta el őket, amikor ő még kicsi volt. Most azonban egy egészen más, elképzelhetetlen igazságot tár fel előtte az apja. Megtudja, hogy van egy testvére, és az anyja amiatt lépett ki a házasságból, mert nem tudta elfogadni, hogy a kisfiú Down-szindrómás.

Betta a nulláról indulva, egy új városban, az új családjánál elveszettnek és idegennek érzi magát. De ott áll mellette Ben, a kisöccse, mert bármi történik is, Ben ott van a maga spontaneitásával, hirtelen kacagásával, feltétel nélküli vonzalmával, különlegességeivel, és semmit sem kér cserébe. Betta eleinte nem érzi jól magát vele, mégis nap mint nap megérti, hogy túl kell lépni a látszatokon és az előítéleteken. Megtanulja, hogy egy olyan szoros ölelés, amelytől eláll a lélegzet, felold minden félelmet, és egy simogatás segíthet újra felfedezni az apró dolgok értelmét, mert az élet sok árnyalatból áll, és ezerféleképpen lehet különleges.