Fodor Gyöngyi - Egy furcsa tárgy a múltból

 

     – Bizonyára egy tégla!  – mondta Mr. Tanda a munkásnak, aki azt a furcsa tárgyat tartotta a kezében. Egy kétezer éves múltra visszatekintő épület lebontásakor találták meg.

    –    Sok van  belőle,  uram – mondta munkás.

    – Akkoriban egy építőanyaggyár lehetett –  jegyezte meg Gasto úr. – A harmadik évezredben még mindig ezekkel az őskori technikákkal építettkeztek.

     –  Megtarthatom, uram? Mindig is szerettem az ősi tárgyakat.

     –  Nem ősi, hanem csak régi...  Régi és már semmire se használható. Tartsd csak meg, ha akarod! – válaszolta a főnök.

 

     A munkás boldogan elment, vitte azt a fura téglát,  Mr. Tanda pedig elrendelte az összes talált tégla elégetését. Több ezer volt belőlük. Kicsit ugyan meglepődött, mert tudomása szerint a téglák, amelyeket az építkezésekhez használtak, általában egyformák szoktak lenni, míg ezek különböző méretűek, más-más súlyúak és  eltérő színűek voltak.

Néhány perc múlva a munkás azzal a furcsa tárggyal a kezében  vissza.

     – Uram, egészen biztos benne, hogy ez egy tégla?   Ki lehet nyittani.

     – Mit mondasz?

     – Tessék, nézze – mutatta a munkás. – Bármikor kinyithatom, bármikor becsukhatom.

     Mr. Tanda néhány másodpercig figyelte, ahogy a munkás vele szemben azt a téglaformát ki-be nyitogatja, majd így szólt:

     – De nem .... nézd, ez már olyan régi, szinte összeomlik magától.

     A munkás láthatóan nem volt meggyőzve a magyarázattól, ezért tovább folytatta:

     –  Téglának elég könnyú...  és tele van szimbólumokkal, jelekkel.

    A főnök átvette a téglát, kinyitotta, megnézte a benne lévő lapokat, becsukta, és vizsgálgatta az elején és a hátulján lévő „jeleket”.

    –   Nézd,  ez itt  –  mutatta az elején lévő  Dante Alighieri  feliratot –  ez itt minden bizonnyal a cég neve, ahol a téglát készítették.  Ez meg itt a tégla típusa –  tette ujját  a kicsivel lejjebb lévő Inferno  címre,  aztán kinyitotta, és az erősen megsárgult lapokon lévő jelekre is megadta a magyarázatot. – Ezek pedig  minden bizonnyal a tégla használatára vonatkoznak.

      A munkás kétkedve tért vissza dolgozni, Mr. Tanda pedig figyelte, ahogy a többi téglát az égetőbe szórják.

 

     A munkás örökké megőrizte azt a fura tárgyat, esténként kinyitotta, lapozgatta, s úgy gyönyörködött benne,  mintha egy igazi kincs lenne.