Fodor Gyöngyi -  A kristálymacska

      A nevem Alexandra, 32 éves vagyok. A mottóm a következő: Az élet egy utazás, és aki utazik, kétszer él. Ezért vagyok sikeres utazási blogger. Annyit keresek, hogy ki tudom elégíteni mindazt a szeszélyt, amelyet csak a férjem, Diego fizetésével nem engedhetnék meg magamnak. Természetesen a vállalkozásom kissé bonyolítja a házasságomat, mivel sokat vagyok távol, de remélem, hogy a férjemnek van türelme várni, hogy az anyaság iránti vágy mikor kerekedik felül a munkám iránti szenvedélyen. Havonta 10-14  napot vagyok távol, de amikor megjövök,igyekszem Diegót kárpótolni meghitt vacsorákkal, szenvedélyes éjszakákkal, melyek nagyon tetszenek neki. Utazásaim során minden meglátogatott országban veszek valamilyen tárgyat, amelyeket üvegpolcokon, vagy a szekrényben tartok, hogy mindig lássam azokat. A kedvencem egy Swarovsky kristályból készült macska, zöld csillogó kövekből vannak a szemei, és prios kristályból a nyakörve, melyen kicsi ezüstcsengő fityeg. Csehországból való, és iszonyú sokba került, de gyönyörű, nagy és kiváló dísztárgy azzal a gőgös tartásával, meghajló farkával. Öröm ránézni. Most éppen csomagolom a bőröndömet. Uticélom Katmandu, a képek, hangok és szagok igazi kaleidoszkópja.

      Diego vagyok, 38 éves. Szeretem a feleségemet, Alexandrát akkor is, ha gyakran vagyok egyedül az ő munkája miatt. Legnagyobb félelmem, hogy soha sem fogja megúnni a világban való kórborlást, miközben én igazi családot szeretnék, gyerekekkel, melyeket közösen nevelünk fel, és nem csak azt, hogy ő világra hozza őket, aztán huss, már rohan is a repülőtérre.

A Pantheon egyik oszlopának támaszkodva várom Ritát, a szeretőmet. Igen, a szeretőmet. Akkor is, ha az előbb azt mondtam, hogy szeretem a feleségemet. Egy munkahelyünk van, s egyik napon azon kaptam magamat, hogy a kapcsolatunk már több, mint barátság. Rita 22 éves, művelt, mindenről lehet vele beszélgetni, ráadásul remek szerető, kitölti azt az űrt, amit a feleségem távolléte okoz. Abszurdnak tűnhet, de jót tesz a házasságomnak, mert amikor Alexandra visszatér az utazásaiból, mindig mosolygósnak és jókedvűnek lát engem, s azthiszem, mindezt annak tulajdonítja, hogy nekem tetszik ez a fajta élet. Rita megérkezik, és elindulunk a Tiberis folyó felé, ahol az autóm parkol. Találkozóink az én házamban zajlanak, mert Rita még a a szüleivel én. Mivel a feleségem valahol a világ más részén tartózkodik, több napot és éjszakát élvetünk egymással stresszmentesen. Ritának nagyon tetszik a házam, és külöünösen vonzza őt Alaxandra szines ajándéktárgyai, különösen hatalmas vonzerőt érez a kristálymacska iránt. Elmondása szerint egy gyönyörű villában élnek. Tudom, hogy van két kutyája, akiket nagyon szeret, és egy ló is. Gyakran beszél velem azokról az estéiről, amikor a feleségem itthon van, és nem tudunk találkozni. Olyankor általában tévét néz, vagy a szőnyegen fekve olvas egy hatalmas kandalló előtt. A szülei két hétig nincsenek itthon, és azt mondta, töltsek néhány napot nála abban a pompás házban, ezért elkészítem a kisbőröndöt három napra. Mialatt én pakolászok, Rita  felöltözve vár rám, és a kanapén ülve egy magazint lapozgat. Egy ponton felemeli a fejét, maga előtt látja a polcokat Alexandra emléktárgyaival. Meglátja a kristálymacskát, felkel, odamegy hozzá, és simogatni kezdi, mintha egy igazi állat lenne, majd villámgyorsan megfogja, és a táskájába rejti.

 

      Végre Ritánál vagyok, és a villa pazar eleganciája felülmúl minden várakozásomat. Elmerülünk a medencében, játszunk a vízben, majd a kandalló előtti szőnyegen szárítkozunk. Csókolózunk, csókolom a mellét, a hasát, mindenét, míg nem az őrült szenvedély magával nem ragad bennünket. Rita felnyög a testem alatt, hallja fáradt légzésemet, mozdulataim görcsössé, szabálytalanokká válnak, felhorkanó nyögést hallatok. Végül testem teljes súlyát magán érzi. Nem mozdulok.

–        Diego!

Csend.

–        Diego! Mit csinálsz? – kérdezi, de én nem tudok válaszolni, mert az életem elhagyott, azonban fentről mindent látok és hallok.

Rita egy sikítással letol magáról, és rájön, hogy már nem vagyok ott vele. Látom, hogy rémülten zokog, és hallom, hogy többször is megismétli a nevemet. Nem ájultam el kedvesem, hanem meghaltam. Villámgyors szívroham. Van ilyen!

Ekkor a nagy váza mögött csilingelés hallatszik, egyre világosabbá, hívogatóbbá válik. Rita megközelíti, és elmozdítja. Meglátja a kristálymacskát, amelynek farka már nem puhán hajol meg, hanem egyenesen és fenyegetően áll, szája vicsorog, látni a fogait, és nyakában az ezüstcsengő csilongel. Rita rémülten menekül ki a szobából, nem érti, mi történik, azt hiszi, hogy a halálom okozta sokk miatt hallucinál.

De én tudom, hogy ez nem így van.

Rita ellopta a kristálymacskát, Alexandra kedvencét. Ott szeretkeztünk abban a szobában, ahol a macska jelen volt, és ezt nem bocsátja meg nekem. Szerette volna a legrosszabb bosszút az úrnőjéért, Alexandráért, mégpedig az én halálomat, és elmebajt a szeretőmnek.

Mit lehet erre mondani?  A bünti megérkezett.

És amikor majd a háborgó vizek elcsitulnak, tudom, hogy a kristálymacska visszatér a helyére, az úrnőjéhez.

foto- pixabay