Fodor Gyöngyi - Csontváz a szekrényben

Dr  Miller  szekrényének rejtett hátsó részében egy csontváz volt. Nem gipszből, nem műanyagból mint  azok, amelyek az emberi csontok tanulmányozására kerülnek az iskolákba, hanem igazi  emberi csontváz.  Igazi emberi csontokból.

 Sok éve már, hogy Dr Millernek volt egy betege.  Egy nagyon makacs, önfejű ember, aki állandóan kihozta őt a sodrából. Minden héten megjelent a rendelőben , mert akármit is írt fel neki, azt mondta, hogy nem használ, sőt, újabb panaszokat okozott a felírt gyógyszer . Ha diétára fogta, az sem tartotta be, úgy étkezett, ahogy a kedve tartotta. Semmi tanácsot meg nem fogadott, de változatlanul minden hétfői napon már egy órával a rendelési idő megkezdése előtt ott ült a rendelőben. Így ment ez közel húsz éven át.  Dr Miller  belefáradt már ebbe a kezelhetetlen betegbe, ezért egy nagy adag, hatásos mérget adott be neki és hermetikusan elzárta a szekrény rejtett, dupla hátuljába.  Hogy hány éve volt már ott, és mi volt a beteg neve, arra már  pontosan nem is emlékezett.

Történt egy napon, hogy Dr Millert sürgősen elhívták egy több járművet érintő közlekedési balesethez, ami a közeli útkereszteződésben történt. Gyorsan felkapta az orvosi táskáját, s már rohant is, mert egy tucat emberélet került veszélybe. Egy másik körzeti orvosnak, Dr  Kunisnek váratlanul elfogyott az összes  steril tűje. Időben megrendelte az újabb adagot, de a szállítmány  még nem érkezett meg,  ezért eljött a kollégájához,  hogy kölcsönkérjen húsz-harminc darabot, amit elégnek gondolt a következő napokra.  Mivel a rendelő nyitva volt, bement, egy ideig várt, de senki nem jött, gondolta kiszolgálja magát, és ír  majd egy üzenetet ,   hogy miért járt itt és mit vitt el. Odalépett a szekrényhez, ami érdekes módon nem volt kulcsra zárva, ezért kinyitotta, és a dobozokat nézegette, melyikben  lehetnek a steril tűk. Amikor néhány dobozt felvett, akaratlanul is egy belső csavarra tette a kezét, ami száraz mechanikai zaj kíséretében megmozdult, és a szekrény hátsó fala kinyílt, felfedve egy rejtett teret ... és persze  annak tartalmát.

Ebben a percben lépett be Dr Miller  a rendelőjébe és észrevette, hogy valaki bent van a szekrényben.  A látványtól meghökkent, sápadt arcú kollégája arcát nem is látta,  nagyon gyorsan cselekedett,  s mielőtt még  Dr Kunis   szólni tudott volna, egy tűszúrást érzett , majd a földre zuhant.

     Ettől a naptól kezdve  a Dr Miller  szekrényében lévő csontváznak társasága akadt.

 

 

 Fodor Gyöngyi - Egy furcsa tárgy a múltból

 

     – Bizonyára egy tégla!  – mondta Mr. Tanda a munkásnak, aki azt a furcsa tárgyat tartotta a kezében. Egy kétezer éves múltra visszatekintő épület lebontásakor találták meg.

    –    Sok van  belőle,  uram – mondta munkás.

    – Akkoriban egy építőanyaggyár lehetett –  jegyezte meg Gasto úr. – A harmadik évezredben még mindig ezekkel az őskori technikákkal építettkeztek.

     –  Megtarthatom, uram? Mindig is szerettem az ősi tárgyakat.

     –  Nem ősi, hanem csak régi...  Régi és már semmire se használható. Tartsd csak meg, ha akarod! – válaszolta a főnök.

 

     A munkás boldogan elment, vitte azt a fura téglát,  Mr. Tanda pedig elrendelte az összes talált tégla elégetését. Több ezer volt belőlük. Kicsit ugyan meglepődött, mert tudomása szerint a téglák, amelyeket az építkezésekhez használtak, általában egyformák szoktak lenni, míg ezek különböző méretűek, más-más súlyúak és  eltérő színűek voltak.

Néhány perc múlva a munkás azzal a furcsa tárggyal a kezében  vissza.

     – Uram, egészen biztos benne, hogy ez egy tégla?   Ki lehet nyittani.

     – Mit mondasz?

     – Tessék, nézze – mutatta a munkás. – Bármikor kinyithatom, bármikor becsukhatom.

     Mr. Tanda néhány másodpercig figyelte, ahogy a munkás vele szemben azt a téglaformát ki-be nyitogatja, majd így szólt:

     – De nem .... nézd, ez már olyan régi, szinte összeomlik magától.

     A munkás láthatóan nem volt meggyőzve a magyarázattól, ezért tovább folytatta:

     –  Téglának elég könnyú...  és tele van szimbólumokkal, jelekkel.

    A főnök átvette a téglát, kinyitotta, megnézte a benne lévő lapokat, becsukta, és vizsgálgatta az elején és a hátulján lévő „jeleket”.

    –   Nézd,  ez itt  –  mutatta az elején lévő  Dante Alighieri  feliratot –  ez itt minden bizonnyal a cég neve, ahol a téglát készítették.  Ez meg itt a tégla típusa –  tette ujját  a kicsivel lejjebb lévő Inferno  címre,  aztán kinyitotta, és az erősen megsárgult lapokon lévő jelekre is megadta a magyarázatot. – Ezek pedig  minden bizonnyal a tégla használatára vonatkoznak.

      A munkás kétkedve tért vissza dolgozni, Mr. Tanda pedig figyelte, ahogy a többi téglát az égetőbe szórják.

 

     A munkás örökké megőrizte azt a fura tárgyat, esténként kinyitotta, lapozgatta, s úgy gyönyörködött benne,  mintha egy igazi kincs lenne.