Fodor Gyöngyi - Húsvéti meglepetés (mese)

A Nyulak Völgyében nagy volt az izgalom. Húsvétra készültek, és mindenki a tojásokkal foglalatoskodott. Az idősebb nyulak feladata volt a csokoládé elkészítése, formába öntése, a fiatalabbak pedig belerakták a tojások belsejébe a meglepetéseket, aztán szép fényes papírral becsomagolták azokat, masnival átkötötték, hogy még mutatósabbak legyenek. Amikor elkészültek, az összes tojást a domb tetejére elyezték, hogy húsvét reggelén legördítsék azokat a faluba. A nyuszik a dombról nézték a műsort, és boldogan ugráltak a tojásokat üldöző és kicsomagoló gyerekek láttán, akik alig várták, hogy felfedezzék, milyen meglepetést rejtenek.

Minden évben akadt néhány tojás, amelyek nem érték el a falut, mert beszorultak a szederbokorba, vagy egy fatörzs eltérítette őket, és a kis erdőben kötöttek ki, ahol a sünök, a mókusok, de még a rókák is remek mókának tartották a tojáskicsomagolást és feltörést.

Történt egyik alkalommal, hogy egyik nyuszinak elvonta a figyelmét egy tarkaszárnyú pillangó, és az első mancsaiban lévő féligrágcsált sárgarépát tette a tojásba a meglepetés helyett. Amikor rájött a tévedésre, azonnal odarohant az egyik öreg nyúlhoz.

–Vészhelyzet van, üres az egyik tojás – jelentette.

–De hogyan lehetséges ez? – kérdezte a nyúl, mire a nyuszigyerek elmesélte, hogy mi történt. – Tehát nem üres, hiszen van benne egy féligrágcsált sárgarépa – állapította meg végül.

–Igen, de miféle meglepetés egy rágicsált répa? – sírta el magát a nyuszi. – Én biztosan nem örülnék neki.

–Igazad van, fiatal barátom, de nem nyithatjuk fel az összeset, hogy melyik az. Látod? Legalább ötszáz tojás van már kész, és nem végeznénk vele holnap reggelig sem, ha azt az egyet keresnénk. Most menj, majd kitalálunk valamit!

Azon az éjszakán a nyuszi nem tudott aludni, és remélte, hogy az a tojás az erdő közepébe fog kerülni a mókusokhoz, mert ők még a féligrágott sárgarépának is örülnének.

Húsvét reggelén a Nyulak Völgyének ügyeletes öreg nyula kinyitotta a domtetőn a kaput, és az összes tojás legurult a völgybe. A gyerekek már lelkesen várakoztak, hogy mindegyikük elkapjon egyet közülök, és megnézzék, milyen meglepetést tartogat számukra. Volt bennük fűszálakból szőtt karkötő, fapálcikákból készült könyvjelző, puha szőrcsomókból és festett kövekből álló golyók, aranyszínű falevelek, pipitérből koszorú, és sok már érdekesség. Egy gyerek észrevett egy tojást, amely a patak közelében gurult, és elszaladt, hogy elkapja, mielőtt a vízben kötne ki, ám az egy nagy tölgyfa törzséhez csapódott, és ott maradt, amíg a gyerek meg nem érkezett.

–Hű, te aztán jól megfuttattál engem. Remélem, hogy legalább lesz egy kellemes meglepetésed a számomra – mondta, és felemelte a tojást a füléhez, megrázogatta, végül eltávolitotta a csomagolást, beleharapotta csokiba, hogy ezzel lyukat csináljon rajta, és belenézhessen a belsejébe. – Nem, ez nem lehetséges! – kiáltotta, és letette fűre, majd erősen rácsapott a kezével. – Ah, szóval nem vagy üres! De micsoda vicc ez? – emelte fel a félig rágott sárgarépát.

Ebben a pillanatban egy galamb repült feléje, melynek lábán egy piros szalag lógott, ami egy csengőt tartott, és a hangra a gyerek felnézett. Meglátta a galambot, aki egy papírlapot hozott a szájában, és letette a fiú elé, aki felvette, nézegette, és rájött, hogy egy térkép van rárajzolva. Mivel rettenetesen kíváncsi volt, elindult a megjelölt úton, és kis idő múlva elérte a domb tetejét. Odafent többszáz nyúl várt rá, és örömmel üdvözölték.

–Azt hittem, hogy a Nyulak Völgye csak egy kitaláció, egy mese – modnta meglepődve. – De ti igazán léteztek? – nyúlt a legközelebb állók felé, hogy megérintse azokat.

–Igen persze, hogy létezünk, nem álmodsz. Te egy nagyon különleges húsvéti meglepetést kapsz tőlünk, olyat, amelyet egyik tojásban sem lehet megtalálni – mondta a legidősebb nyúl. – Megnézheted a Nyulak Völgyét, és a tojáskészítő műhelyünket is.

Azzal elindultak, és mindent megmutattak neki, a kisfiú ámuldozva szemlélte a házaikat, ahol laktak, a műhelyeiket, ahol dolgoztak. Szívesen maradt volna még közöttük, meghallotta, hogy az anyukája hívja, aki a apatak közelében kereste. Elköszönt a nyulaktól, és lerohant a dombról.

–Anyu, anyu, itt vagyok!

–Hol voltál, kisfiam? Már mindenütt kerestelek, aztán a többiektől hallotam, hogy a patak felé szaladtál egy tojást elkapni – ölelte át a gyereket az anyja.

–Bizony, így igaz, és soha nem fogod elhhi, hogy milyen meglepetést találtam – azzal kézenfogta az anyukáját, és elindultak a falu irányába. Egész úton csak mondta, mondta, hogy hol járt, mit csinált a dombtetőn, és kikkel találkozott.

Anyukája kedvesen rámosolygott, azt gondolta, hogy az egészet csak az ő fiacskája találta ki, miközben egy nyuszi ugrált mellettük egy féligrágcsált sárgarépával a szájában.