Miért van az állatoknak farka (mese)

Biztosan hihetetlen, de nagyon sok évvel ezelőtt az állatoknak nem volt farka.Igen,jól értettétek, semmi farok! Még egy icike picike sem, s  emiatt nagyon szomorúak voltak.

A tehén, a róka, a ló, a kutya, a macska, és a malac egy baráti csapatba tartoztak, és arról beszélgettek, milyen jó lenne, ha lenne farkuk. A tehén azt mondta, azért kellene egy farok neki, hogy legyen mivel elhessegetnie a legyeket.A ló és a szamár is ugyanezt gondolta. A kutya pedig azért szeretett volna farkat, hogy örömében legyen mit csóválnia. A macska meg azt mondta, fenséges külsőt adna neki egy felfelé tartott farok.  Másnap meghallották, hogy a közeli városban  vásár van, ahol különféle farkakat is lehet kapni.Valóban rengeteg farok volt: nagy, kicsi, rövid, hosszú, fényes, sima, érdes, pomponos, bozontos, egyenes, görbe, kunkori, fehér, fekete, barna, vörös, foltos, pöttyös, ezernyi féle és fajta.

– Ezt látnom kell – mondta a róka, és elrohant a szomszéd városba, egyenesen a vásárba, ott is ahhoz a sátorhoz, ahol a farkakat kínálták. Ki is válaszasztotta a legbozontosabbat és legvörösebbet.

Hazafelé összetalálkozott a kutyával, aki látva a róka gyönyörű vörös farkát, felkiáltott:

– Ó, egek, micsoda pompás farok! Mit gondolsz, maradt még?

– Persze, persze, van még sok, de a legszebbet elhoztam – nevetett a róka.

A kutya azonnal futott a vásárba, talált is egy szép fekete szőrös farkat, ami nagyon megtetszett neki, sokáig illegett-billegett, gyönyörködött az árnyékában. Hazafelé összetalálkozott a macskával, aki látva a kutya farkát, felkiáltott:

– Ó, egek, micsoda pompás farok! Mit gondolsz, maradt még?

– Persze, persze, van még sok, de a legszebbet elhoztam – vakkantotta a kutya.

A macska azonnal futott a vásárba,  egy darabig keresgélt a farkak között, aztán talált egy szép hosszú szürkés cirmos farkat, olyan volt, mint egy selyemkígyó, rettenetesen megörült neki. Hazafelé találkozott a lóval, aki látva a macska selymes farkát, felkiáltott:

– Ó, egek, micsoda pompás farok! Mit gondolsz, maradt még?

– Persze, persze, van még sok, de a legszebbet elhoztam – dorombolta a macska.

A ló elügetett a vásárba, és kiválasztott magának egy szép hosszúszűrú farkat, ami olyan volt, mint egy hosszúra nőtt szakáll, egész jól illett a sörényéhez. Hazafelé találkozott a tehénnel, aki látva a ló farkát, felkiáltott:

– Ó, egek, micsoda pompás farok! Mit gondolsz, maradt még?

– Persze, persze, de már nem volt olyan nagyon sok, úgy hogy siess, mert máshonnan is érkeznek állatok. A legszebbet elhoztam.

Megijedt a tehén, hogy a végén ő marad csak farok nélkül, ezért elkocogott a vásárba. Igaza volt a lónak, mert a legszebbek valóban már elkeltek. Sokáig túrkált a maradék farkak között, amikor végre rátalelt egyre, aminek bojthoz hasonlított a vége. Valami más fajtát képzelt el magának, de azt gondolta, legyeket csapkodni, elijeszteni ez is megteszi.

Mire a malac odaért a vásárba, neki már csak egy kicsi kunkori farok jutott. De nem szomorkodott emiatt, sőt, ellenkezőleg, nagyon büszke volt rá, azonnal magára tűzte, és úgy sétált hazafelé,  mint egy király.

Hiszed vagy sem, de így történt, hogy minden állat talált magához illő farkat, s azóta is büszkén viselik azt.